Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma
92 Csicsay Alajos számított, feltehetőleg még a II. világháború előtti-alatti illegális kommunista mozgalomból ismerték egymást. Fehér részt vett a Gömbös-szobor felrobbantásában is. Ez a magyar-latin szakos tanári diplomával rendelkező, az érthetetlenségig hadaró beszédű ember humán képzettsége ellenére a magyar agrárium megújitójává és apostolává vált. Annak idején Rákosi nem kedvelte Fehért, a Balaton távoli sarkában fekvő Nagybereki Állami Gazdaságba száműzte, Kádár onnan hozatta vissza Budapestre, és a párt falusi osztályának élére állította. Fehér sokáig nem hitt abban, hogy a magyar mezőgazdaságban nagyüzemeket lehet kialakítani, tőkehiánytól tartott:- Azt hiába is várnánk, hogy a paraszt beruházzon! Kádár leintette: — Nem is ő állja majd a cechhet! Fehér Lajos aztán beállt a zászló alá, és szenvedélyesen küzdött a szövetkezetek érdekeiért. Új gépeket, új épületeket követelt, és nem érte be olyan válasszal, hogy »ha nincs kombájn, vegyék elő a kaszát, azzal is lehet aratni«, vagy »nem szabad olyan területeket bevonni a kollektivizálásba, ahol el kell tartani a parasztokat«.18 A mezőgazdasági szakemberek közül is magasan kiemelkedett két kedvenc. Az egyik Szabó István volt, a nádudvari tsz elnöke, a másik Burgert Róbert, a bábolnai állami gazdaság igazgatója, aki az egyik konferencián igy beszélt: „Ha az az olasz búza, amelyet Jugoszláviából hozott be a minisztérium, beváltja a reményeket, és hatvan mázsát ad hektáronként nálunk is, akkor én ezt a búzát termelni fogom. De u- gyanezt el tudom képzelni az angol vagy a kínai búzáról is. Véleményem szerint akárhonnan is hozzuk be, azt a búzát kell termelni, amely többet ad és olcsóbban...” Kádárnak imponált Burgert felfogása, megvédte Dögéi Imrétől, a rátámadó földművelési minisztertől, aki úgy értékelte, hogy „Burgert elvtárs revizionista búzát akar termelni!”19 Egyébként nemcsak Dögéi Imre csöppent ki a legfelsőbb vezetésből, hanem Fehér Lajos is, aki Moldova szerint egy szarkasztikus megjegyzésében így jellemezte Kádár ellentmondásos viszonyát a Fock Jenő nevével fémjelzett gazdasági reformhoz: - „Azt tudtam, hogy a Politikai Bizottságban két szárny létezik, a reformista és a nosztalgikus, csak azt nem tudtam, hogy mindkettőnek az »Öreg« a vezetője!”21’ Aki valamelyest ismeri az akkori viszonyokat, joggal csodálkozhat azon, hogy Csapiár miért állította Fehér Lajost enyhén szólva méltatlan szerepbe. Kicsit gusztustalan is, ahogy őt egy süketnéma lánnyal eléggé perverz kapcsolatba hozza. Ám legyen, ha ezt íróként igy látta jónak. Lelke rajta. Ismeretes, hogy a hetvenes évek gazdasági reformjának megtorpanása következtében személycserékre került sor. Kádár azonban nem hagyta elveszni kádereit. Huszár Tibor idéz egy interjúból, melyet Lakatos Ernő, az APÓ, az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője adott: Kádár összecsapta a tenyerét, és a káderek, mint a varjak felszálltak a levegőbe, majd kis szünetet követően mind leszállt, csak egyik-másik más ágra ült le...” Nem minden »madár« volt hajlandó ilyen manőverre. Kádár kísérletet tett
