Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma
90 Csicsay Alajos Kádár Jánosról írt könyvében is természetesen. Hogy ez esetben Kádár javára billenti a mérleg nyelvét, mint írónak joga van rá. Az már az olvasó dolga, hogy egyet ért- e vele vagy sem. Elolvasni sem muszáj, ha nem akarja az ember. Aki viszont Kádárról tisztább képet szeretne kapni, rosszul teszi, ha könyvét félretolja. Ez vonatkozik szerintem Csapiár regényére is. Ő egy meg nem nevezett tudóst (botanikust) szerepeltet a könyvében, Moldova viszont egy (esetenként több) létező szaktekintélyt. (Kádár János nem tudott és nem is akart megszabadulni eredendő nosztalgiájától a munkásosztály iránt, de messzebbre látott, mint a „baloldali ellenzék”. Felmérte a társadalomban lezajló folyamatok irányát, és mind több értelmiségit vont be az ország irányításába. A korszak szellemének megfelelően ez az elgondolás is előre meghatározott arányszámok alapján valósult meg, a tudósok például 5- 6 százalékkal képviseltették magukat a vezetésben. Márta Ferenc kémiaprofesszor a Magyar Tudományos Akadémia egykori alelnöke a kiválasztottak közé tartozott, 15 évig volt tagja a Központi Bizottságnak. Kádár tudatában volt annak, hogy csak négy polgárit végzett, meg sem próbált mindentudónak mutatkozni, fontos döntések előtt kikérte a szakértők véleményét, Mártához is többször fordult tanácsért. Mondta, hogy megy a Szovjetunióba — nyilatkozta a professzor Gál Jolán újságírónőnek -, és a Szovjet Tudományos Akadémiát jelölték ki neki, mint meglátogatandó helyszínt. Előtte érdeklődött Mártától. - Maga szerint mit kérdezzek ott az akadémikusoktól?- Kérdezze meg, hogy a katonai kutatások miért mennek át a közhasználatba olyan lassan? Tapasztalatból tudom, hogy a katonai kutatásokra mindig van pénz, szinte számolatlanul. Nyugaton sokkal gyorsabban hasznosítják a kutatások eredményét a civil szférában is, hogy igazán megtérüljön a befektetés. Amikor visszajött a látogatásról, mondta nekem:- Maga jó helyzetbe hozott engem a javaslatával, a kérdéstől elállt a szavuk, alig tudtak megszólalni, annyira meglepte őket!” Márta más alkalommal is elbeszélgetett az első titkárral. „Vallásos megszállottság élt benne a szocializmus iránt, és ez gyakran tü-rel- metlenségbe torkollott. Kifakadt azon, hogy a szocialista ipar háromszoros alapanyagból, háromszoros anyagfelhasználással sem tud olyan minőségű árut előállítani, mint a kapitalisták, és ennek az emberek isszák meg a levét, nyomott hangulatban kérdezte:- Elhatározott dolog, hogy a szocializmusban rosszabbul kell élnünk. Csak a magántulajdon lehet a hajtóerő?- Nézze, Kádár elvtárs, a fizikai rendszerekben kétféle erőt ismerünk: a kényszererőt - ez az egyensúlyt biztosítja, és a hajtóerőt. A hajtóerő csak akkor érvényesül, ha a rendszerben különbség van, vagy különbséget viszünk bele, például magasabb, illetve alacsonyabb vizoszlop formájában. Ha nincs különbség, a rendszer nem végez munkát. Ugyanez vonatkozik a társadalomra is, ha valaki
