Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma
Kádár János, mint irodalmi téma 89 szerény mennyiség jutott (juthatott) a vadászoknak. Annál több élmény és a trófeák megszerzése fölötti öröm. A két elittársaság közül az Egyetértés 1963-tól 1989. február 18-ig, a Zalka Máté (a főtisztek egyesülete) pedig 1970. február 25-étől 1989. április 27-ig működött. Gazdálkodásáról statisztikai táblázatokkal is szolgál az író. Tevékenységüket, ha akarták volna sem tarthatták titokban, hiszen a vadászterület fenntartásához rengeteg alkalmazott kellett. Elsősorban hivatásos vadászok (Zoltán róluk is megemlékezik), a kisebb-nagyobb vadászházakat működtető személyzet, meg a politikusokra vigyázó testőrök, sofőrök stb. Meg is volt ennek a kellő visszhangja a nép között, leginkább értelmiségi körökben. Bizonyára ezért idézi Zoltán János gróf Merán Fülöpnek, a grazi Eggelberg vadászmúzeum megalapítójának és igazgatójának a szavait: „Az egész politbüro és csaknem minden miniszter egyaránt gyakorlott, nem vasárnapi vadász volt. És az öreg Kádár gondoskodott - általános elismerés szerint - a mértékletességről. Az új szabad és bulvársajtóban mindennapos, gátlástalan támadások az u- ralkodó osztály „privilégiumai” ellen biztosan nem használnak a vadászat ügyének. Miért önti el a szürke, tulajdon nélkülieket újra és újra ez az irigység? Hát az Isten sze-relmére, kinek legyenek kiváltságai, ha nem egy feszesen megszervezett diktatúra vezetőinek?”13 Ez igaz, csakhogy a nép véleménye nem ebből indult ki, hanem abból a szólásmondásból, hogy vizet prédikáltak és bort ittak. Csapiár szerint egyesek világforradalomról ábrándoztak, mások, így maga Kádár is, legyintettek rá. O a valóságban is egy külön útra próbálta terelni Magyarországot. Épp ez okozta a kádári elit tagjai között a legtöbb feszültséget, sőt konfliktust. Nem beszélve a Szovjetunió és a testvérpártok (országok) vezetőinek gyanakvásáról és irigységéről. Egy vadászat alkalmával Gáspár Sándor, a SZOT akkori elnöke, aki a legjobban lövő vadászok egyike volt, egyszer vadászat közben így nyilatkozott Zoltán János feleségének: „Tudja, Éva, nagy felelősség nyomja néha az ember vállát, később megjönnek a lelkiismereti problémák. Pedig, higgye el, a legjobb szándékkal követtük el a legnagyobb marhaságokat.” A másik egy megrendítő gondolatsor volt: A marxizmus azt tanítja, hogy minden társadalmi formációnak van kezdete, zenitje, leszálló ága és haldoklása. Ha végignézzük a történelem folyását, így is van. Egy viszont megmagyarázhatatlan. Itt a szocialista formáció; volt kezdete, nincs zenitje és máris haldoklik. Ez miért van? Hüdötten néztem rá, de Évának sem volt erre válasza.”14 Mások is elejtettek hasonló mondatokat. Az emberi személyiség meghatározására eddig még nem tudtak (ki-) találni definíciót, ezért csak körvonalazni lehet, amire az illető cselekedetei, szó- és írásbeli megnyilatkozásai adhatnak többé-kevésbé megbízható alapot. Persze, ezek is értelmezések függvényei. Ezért tanácsos egy-egy ember jellemrajzához több, esetenként sok véleményt figyelembe venni. Moldova György egyik erénye, hogy legtöbb munkájában erre törekszik,
