Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
„Minek zene minek fog minek oboa” 7 Cselényi szövege pedig az olvasónak tett javaslatok összessége, mely a közös alkotáshoz vezethet, amennyiben a befogadó hajlandó termékenyen bekapcsolódni a játékba. A befogadás lényegi vonásává válik az információáradat szólamokba rendezése, a sorozatok analizálása, a redundánsnak tetsző elemek bátor mellőzése a szokásos raktározás vagy kódfejtés technikáival szemben. A versből azt vesszük észre, amerre a befogadói ösztön nyomolvasó technikája vezet, nem szükséges többé a holisztikus szöveg kultikusságának tisztelete, a teljes rendszer maradéktalan átlátása. Ilyen értelemben a szelekció válik központi kérdéssé, és a befogadó információéhsége. A zenei megközelítésmód ezért szerencsésebb a mechanikus, minden vonatkozásában értelmezendő materalizmussal szemben. Pierre Boulez Pli selon pli című zenekarra és szólóra Mallarmé nyitott könyvének ötletéből komponált alkotását rendszeresen átkomponálja, definitív alakváltozat tehát nincs: az önazonosság eltűnése Cselényi szövegét is a kapcsolódás- és az ebből fakadó értelemstrukturáló erők beláthatatlan terévé teszi. Müve tehát egy lapjaira szedett, bekevert partitúrához hasonlít, ám míg a zenében a realizálódás az előadásmódban bekövetkezik, a hallgató pedig pusztán a választást elvégző zenész interpretációjával szembesül a müegész helyett, itt a befogadó szöveggeneráló szerepbe kényszerül, s ez a felelősség önkéntelenül is feszélyezheti őt. A Gönczöl-szekér konstellációeffektusa lép itt érvénybe, melyet Umberto Eco dolgozott ki szemléletes példává: „A Nagy Göncöl nem mint valóságos rajzolat létezik, csak akkor látjuk valóban a szekeret, ha kapcsolatot létesítünk az ilyen módon jelzett csillagok között. (...) A konstelláció tehát nem más, mint a lehetséges formák állandóan nyitott választéka.”5 A zenemű a megszólaltatás által nyer önazonosságot, az irodalmi szöveg klasz- szikus könyvmegjelenése viszont statikus egységnek hat, de tudatosítani kell azt is, hogy a mü az olvasás folyamatában válik a befogadói identitás részéve és nyeri el önmaga szövegazonosságát, s így a Cselényi-szöveg a maga kijelölt, sugallt irányaival is dinamizált, afféle partitúra jellegű fegyvertény. Természetesen, a Cselényi-mü igazi léttere az internetes, elektronikus változat lenne, melybe belekódolható lenne a véletlen játéka, és a bizonyos szabályok közé szorított matematikai struktúra meg-megnyithatósága is. Megjegyzendő még, hogy az alkotási folyamat önreflexivitása a szövegáradás több pontján is megjelenik, Cselényi az 1/1 /2/4-ben a szerzői funkciót pl. így jeleníti meg: „Aki e verseket mind ellenírta.” Ez az ellenírás kettős jelentést hordoz magában: részint a tradíció konvencióminimumának kihívására adott válasz, részint talán az olvasói, befogadói technikák képletes kifejeződése: az olvasó és az író közti határ elmosódik, véglegesen felszámolódik.
