Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Polgár Anikó: „Ezeket tanullyuk mi Déák versekbe” Egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságai
61 Polgár Anikó „Ezeket tanullyuk mi Déák versekbe” Egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságai Az antik költészet (máig megíratlan) magyar fordítástörténetében minden bizonnyal kiemelt fejezetet kell majd szentelni az iskoladrámáknak, melyek az iskolai fordítói gyakorlat és a műfordítás-történet összefüggéseire is ráirányíthatják figyelmünket. A különböző fordítói módszereket ötvöző müveken egyfelől a barokk, másfelől a klasszicista forditási elvek lecsapódása látszik. Az iskoladrámák fordításbetéteinek fordítástörténeti egyediségét a költészetnek a drámába való integrálása és az a parodisztikus látásmód adja, melynek jegyeit, a fordítás és travesztia fő módszereit Szathmári Paksi Sámuel Elvádolt ártatlanság című műve, illetve a műbe beépített heroidafordítás kapcsán kísérlünk meg bemutatni. Devecseri Gábor szerint durván két korszakra lehet felosztani minden nemzet fordításirodalmát: az első korszakban a forrásként szolgáló alkotás csak megnemesíti a hatására megszülető müveket, annak csak valamely szépségét sikerül áthozni, a második korszakban viszont a fordító már a maga egészében tudja azt a „saját nyelvén is létre igézni”'. Az átültetésmetaforát következetesen végiggondoló Devecseri a fordítástörténeti fejlődés vázolásakor az ágak beoltásától jut el a teljes átültetésig, amihez már a fordításirodalomnak vagy a nyelvnek a kezdeti próbálgatásokon alapuló edzettsége szükséges. A teljes átültetés kudarcát ma már (a Ho- ratius-vita tanulságaiból kiindulva) nem kell bizonygatnunk, s ennek természetes velejárója a fordítástörténeti fejlődésbe vetett hit megrendülése is. Az iskoladrámák az antikvitás hatástörténete felől olvasva módszerükből és megírásuk idejéből adódóan is a Devecseri által elsőnek tartott fordítástörténeti korszak szülöttei. Devecseri fejlődéselvü elgondolása a három fordítási fázist megkülönböztető Goethéjével rokon. Devecseri első korszakának párja lehetne a Goethe által másodiknak tartott fázis, melyet ö parodisztikusnak (parodistische) nevez, s melyben a fordító az idegen müvet a helyette elkészített pótléka révén teszi magáévá, vagyis „minden egyes idegen gyümölcs helyébe valami olyan pótlékot kíván, ami az ő saját földjén termett”2 („er fordert durchaus für jede fremde Frucht ein Surrogat das auf seinem eignen Grund und Boden gewachsen sey”3). Természetesen az iskoladrámák esetében is az antik költői szövegekhez való viszonyulás különféle eseteivel kell számolnunk - ezek közül emelünk ki és mutatunk be röviden három jellegzetes típust.
