Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Szitár Katalin: Az éber lét útján a vershez (tanulmány)
Az éber lét útján a vershez 53 ezzel már megoldottuk a nyelv és tapasztalat helyzetét. Feltételezésünk szerint ez a kapcsolat áttételesebb, főként azért, mert az új tapasztalat a létfogalom gyökeres átalakulásához, egy ezt a kötődést reprezentálni képes nyelv kialakításához vezetett. A vágytól a figyelemig - a jelenlét problémája A Bori notesz verseinek szembetűnő sajátossága, hogy a háborút az idill nyelvén jelenítik meg, vagy - szemiotikailag nézve - a háborút mintegy visszahelyezik a béke szemantikai világába. A Levél a hitveshez szövege a vágy szemantikáját írja át a háború világára: „a bombák fönn a gépben / zuhanni vágytak”. (De hivatkozhatunk a Töredék „kéjjel ölt” híres szókapcsolatára is.) A „vágy szemantikáját” azért idézem itt, mert Radnóti költészetének, személyiségfelfogásának e- gyik irányitó elve a vágy - mint szerelem-, barátság- és békevágy4 -, azaz végső soron mint az idill vágya, melynek nyelvi megjelenítése általában a „kert” motívumban és a theokritoszi eidüllion (’képecske’) műfaji regenerációjában összpontosul nála. Az a tény, hogy Radnóti az idill nyelvét az antiidillre, a háborúra vonatkoztatta, a „vágy” jelentésének alapvető ambivalenciájára mutat, ami alapvetően hozzájárul a létfogalom átalakulásához: a vágy korántsem csak az élet - szellemi, lelki, fizikai - kiteljesítésére vonatkozhat. A „vágy embere” lehet a létet megkérdőjelező individuum is, ez a háborúzó ember. Ha megvizsgáljuk, miféle létállapot jellemzi a „vágy emberét” Radnóti költészetében, szinte a kezdetektől kettősségre bukkanunk. E kettősség jó példája a (szintén antik) bikaszimbólum költői átírása a Mint a bika (1933) című versben. A vers felidézi a klasszikus vágyszimbólumot is, de mint személyes múltat („Úgy éltem mostanig, mint a fiatal bika, / aki esett tehenek közt unja magát a déli / melegben és erejét hirdetni körberohangat (...)”). A második egységben azonban a bika mintegy státust vált: a figyelő ember hasonlítója lesz, aki már a versbeli jelenhez tartozik: „S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint / bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén / és fölszagol a levegőbe. (...)” A „vágy” jelentése Radnótinál nem vezethető tehát vissza az örömelv és a halálvágy közismert ellentétére, hisz az ember nemcsak a vágy, hanem a megfeszített figyelés módján is jelen van. Érdemes közelebbről megvizsgálni a két ellentétes létszféra, a béke és a háború témáinak költői szókészketét a Levél a hitveshez című versben is, mert itt is ugyanez a kettős emberi természet nyilatkozik meg. Szembetűnő, hogy a versszövegben a ’leesés’ jelentése dominál, s ez négy kulcshelyzetü állításban jelenik meg, melyek két oppozíciós párba rendezhetők. 1. Az ábrázolt beszélő - a „vágy emberének” viselkedésmintájára visszaemlékező ember - állapotának leírása: „kamaszkorom kútjába visszahullva // féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?”; az emlékezetben felidézett létállapotot meghaladott, a jelen valóságát megélő ember helyzetmeghatározása: „az éber lét útjára visszahullva”. 2. A lezuhanó bombák nyelvi megjelenítése: „s a bombák fönt
