Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - TANULMÁNY - 125 éve született Babits Mihály - Szalay Adrianna: Poétika és textológia: a szecesszió stílusé és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára)

Poétika és textológia: a szecesszió stílusa és a Halálfiai kritikai kiadása Börtön Cellájában - hogy ott, távol a világtól, egyedül - a Bölcsek Gondolatai-nak társaságában, leszámolva önmagával, különös lelki forradalmakon menjen át, mint Qsc. W. vagy P. V. Imrus csodálatos megtérésről ábrándozott, fölmagasztosulásból az alázatban, boldog lebomlásról a Kereszt előtt, egek támlásáról egv kopár cel­lában! De ez mind holnap lesz - ma még a szabadságé! Imrus bekanyarodott a Margit hídnál, melynek magas íveihez Arany János egy híres költeménye fűződik: „Szólt a fiú: kettő vagy semmi!” A hidívek ver- sorokat....tartalmúak voltak: egy könnyelmű fiú, s öngyilkosok, egymás nyakán, a vastraverzekbe kapaszkodva.őrült sodor,...” A kézirat újabb változata, mely a regénybeli közlés 7. fejezetének egyes ele­meit is tartalmazza16: ..De maga a séta ió villanyozó volt: s aztán itt-ott női alakok lengtek el, akiknek Imrus bátran az arcukba nézett, és platónikusan. mintegy mindenen kívül, mégis valamit keresve. Valami különös szabadság volt ez. mert valóban. mi köthette őt még? túl volt minden felelősségen is. Például költekezhetett, mint még eddig so­ha: mert mit jelenthetett egypár korona már, a nvolcszáz és ezer forintos ügyek és tartozások után? Nem törődni semmivel, s várni ami történni fog! Addig igazán azt teheti mit akar, és minden mindéin ! Régi Kívánságait teljesíthette volna most: például megvehetett volna könyveket, amiket régesrég kinézett magának a Könyv­kereskedők kirakataiban: s Drága könyveket, amiket sohse remélt bírni. Es már valóságos álmokat szőtt, egv börtöncelláról, ahova ő Kívánatos Könyvekkel vonul­va be. hogy a cella magányában, s bizonnyal a könyvek segítségével is. különös lel­ki forradalmakon menjen át, mint Oscar Wilde, vagy Paul Verlaine. Egyelőre azon­ban inkább a Kávéház csábította, ahol - az összes bel- és külföldi lapok olvashatók —: a Drága Kávéház, amit eddig mindig elkerült. A Nagy Elet tornáca ez, s ki tud­ja? talán egy éjszaka ebből a Nagy Életből várt reá. A morális újjászületés gyakran (áthúzva: történik szüle) forr elő tivornyák ölén, vagy örömleányok Karjaiban. A Kávéházak már fénves ablakokkal zsibongtak bele az est enyhe kavargásaiba: s bi­zonyos hogy ott van a Kapuja a Pesti Éjszakának. Párisok s Bábelek előíze. Imrus nem nagyon tudta, hogyan fogna bele a Nagy Életbe; talán maid orfeumba megy azután... Egészen távoli városrészben volt, amerre sohasem szokott járni', diszkrét, néptelen utcákban, a Pénz hideg palotái között; mert a Margithídtól. mely egy nagyszerű s (áthúzva: szinte) döbbentőn szinte modern Aranv János-verset juttatott eszébe, ijedten és babonásan bekanyarodott a Körút felé. A magas hidívek utána néztek, mint egv menekülő után: ^(áthúzva: Imrusban még) Imrus fülében még zúg­tak a versek, elhessegethetetlen: - Szólt a fiú: Kettő vagy semmi...-És azután mind­járt a tragikus sorok: Bedobta: Késő visszamenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom