Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - Kozsár Zsuzsanna: Kvartett (novella)

Kvartett

„Lágy öledbe ringass el. ”

(TRISZTÁN)

Besütött a nap a kabin ablakán, hunyorogtam a fényben. Legszívesebben maradtam volna még abban az édes, félig öntudatlan állapotban, ahogy mostanában minden hajnalban, karomban tartva az alvó Izoldát, egyetlen szerelmemet. Mert az volt: az egyetlen. Olyan halálosan az, mintha bájitalt itattak volna velünk. Tudtam, azért került az utamba, hogy a végzetemmé váljon. Már az első pillantásából tudtam, az első csókjából, hogy többé nem ereszthetem el.

Enyém lett, itt, a hajón, éjjelente osont be hozzám, a nap első sugaránál távozott, és én gyakran nem is tudtam, álmodtam-e őt, vagy valóban öleltem éjszaka.

Felkeltettem, mennie kellett, mielőtt észreveszik.

Nehezen búcsúztunk, tudtuk, nem lesz több éjszakánk, ma kikötünk, alkonyaira megérkezünk Komwallba. Eddig a hajnal szakított el tőle naponta, most az alkonyat tép majd szét minket, örökre.

Vár a feleségem, a családom, ott lesznek a parton, integetni fognak és ujjongani. Én pedig odalépek melléjük, nem nézek majd Izoldára. Megpróbálom elhitetni magammal, hogy kaland volt, futó szórakozás a hosszú hajóúton.

Ahogy közeledünk, a matrózokban növekszik az öröm, szárazföldre vágynak, kocsmára, ringyókra. Ha rajtam múlna, visszafordítanám a hajót, sohasem kötnénk ki többet, járnánk a tengert, mint a megbolydult kísértetek. És csak vele lennék. Izoldával.

Lázadás törne ki, ha megtenném. De bár tehetném, bár megtagadnák az engedelmességet, bár megölnének, csak ne kellene elválnom tőle udvariasan mosolyogva, mintha idegenek volnánk, akik betartják a protokollt, mert les az udvar, éber és pletykaéhes a nép.

De nem tehetek semmit, irányítom a hajót, küldöm a célja felé, a szerelmünk vége felé, és hevesen dobog a szívem, vágytól, félelemtől, nem akarok lemondani az én kedvesemről, mintha a szívemet tépnék ki elevenen, hogy máshol dobogjon ezentúl.

Elbúcsúzunk, mint két felületes ismerős, és ő néhány nap múlva királyné lesz, rokonom és uralkodóm, akit csak távolról nézhetek. Életem letűnt csillaga. És nem marad nekem, csak a feketeség.