Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Kozsár Zsuzsanna: Kvartett (novella)
Kozsár Zsuzsanna És ölelni fogom a feleségemet, behelyettesítem Izoldát, és tudni fogom, hogy soha már úgy nem csókolhat senki, soha már úgy nem fonódhat össze a testem senkivel. Csak a borzongás marad, a hideglelés, a vágy, ez az ő ajándéka, ez az ő búcsúja. Nemsokára kikötünk, a tengerbe hanyatlik a nap, és megkezdődik számomra az örök sötétség. Ledobták a horgonyt, leeresztették a hajóhidat. Elsőként szálltunk ki, ahogy illik, vezettem Izoldát kézen fogva, mint a király bajnoka, mint a királyi ara kísérője. Csipkekesztyű volt rajta, remegett a keze a tenyeremben, reszketett ő maga is, a nép pedig ujjongott, éljenzett, tetszett neki a menyasszony szégyenlős pirulása. Nem tudták, hogy másért borult lángba az arca, nem szeméremből, ahogy hallgatta az üdvözlőbeszédeket, az éjszakáinkon járhatott az esze, az őrült szenvedélyen, amikor jajongva semmisültünk meg egymás testében. Elvörösödött, mert nem volt már szűz, és néhány nap múlva talpig fehérben oltár elé kell majd állnia. A király elé vezettem, a legszabályosabb meghajlással búcsúzva, merev volt az arcom, fáradtnak hittek. Vége van hát. A testem emlékezni fog még, aztán halványodik majd az érintések gyönyöre, és én őrizni fogom az emlékmorzsákat halálomig. (IZOLDA) Holnap férjhez megyek a királyhoz. Ha volna hová mennem, elmenekülnék a holnap elől, de nem ismerek itt senkit, nem bízhatok meg senkiben. Nincs hová mennem. Ha volna is: ha elmenekülök, nem látom többé Trisztánt. Látnom kell. Meg kell még őt kapnom. Bármi áron. Holnap férjhez megyek. Nászéjszaka vár. Ha sikerülne lerészegítenem a királyt, talán nem venné észre, hogy nem ő az első, hogy letiporták már, amit birtokolni vágyott, hogy odaadtam a szüzességemet annak, akinek szenvedélye elsodort, aki nélkül nem lennék nő, aki nélkül nem lennék senki, aki felébresztett bennem minden szunnyadó őserőt. De Marke nem iszik, utálja az alkoholt, unalmasan mértékletes mindenben, Marke olyan, mint egy gép, mely hibátlanul működik, és mindig ugyanazt a mozdulatsort végzi. Nászéjszaka vár, és kiderül a titok. Ha előállnék valami mesével, kalózokról, erőszakról, nem hinné el. Marke unalmas, de nem hülye. Ha észreveszi, hogy nincs már tisztességem, amit nekiadhatnék, hazaküld, és többé nem láthatom Trisztánt, mert Trisztán szeret, de nem jönne utánam, kell neki a család, a biztonság, a háttér. Trisztán nem szívesen veszélyezteti a pozícióját, nem dobna oda mindent a szerelmemért, és én úgyse tudnék fütva- menekülve élni vele, rettegni a rajtaütéstől, bujdosni országról országra. Nekem itt kell maradnom, mert itt van ő is, és ha magamba bolondítom Markét, és az orránál fogva vezetem, Trisztán újra az enyém lehet majd.
