Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - KÖSZÖNTJÜK JAKAB ISTVÁNT 80. SZÜLETÉSNAPJÁN - Misad Katalin: Egy nyelvész és nyelvművelő (csendes) dicsérete
Misad Katalin Jakab István sokrétű tudományos tevékenységének két legmeghatározóbb területe a leíró nyelvészet és a nyelvművelés. A leíró nyelvtan viszonylatában született írásai - az igekötök vizsgálatára vonatkozókon kívül - tematikai szempontból összefüggenek: a jelzős szerkezetek összevonásával állnak valamilyen kapcsolatban. A jelzős szerkezetek redukciójának szószerkezeti vizsgálata (Magyar Nyelvőr 1972, 96. évf. 1. sz., 38-50. o.) c. tanulmányában a szerző a címben szereplő szerkezetek összevonása folytán mondatrészi funkciót váltott szószerkezeti tagok szintaktikai szerepét elemzi, írásában többek között rámutat arra is, hogy a vizsgált nyelvtani jelenség egyes eseteivel nemcsak az egyszerű mondatokban, hanem az alárendelő összetett mondatok főmondataiban is találkozunk. Az értelmező és az értelmezett szószerkezeti viszonya (Magyar Nyelvőr 1977, 101. évf. 1. sz., 9-19. o.) c. tanulmányában ünnepeltünk az értelmezővel kapcsolatos olyan funkcionális és rendszertani ellentmondások felszámolására tesz kísérletet, amelyek más nyelvtani kategóriákat is érintenek. Bár a nyelvészek szerint nem köny- nyű megfejteni az értelmező mibenlétét, és kijelölni helyét a szószerkezeti tagok között, a szerző vizsgálati eredményei lehetővé teszik, hogy kiálljon az ún. mellérendelő felfogás mellett, s bizonyítsa annak helyességét. Fel kell azonban vállalnia, hogy szembeszáll a Károly Sándor, Tompa József és mások által képviselt hagyományos - ún. alárendelő - felfogással, amely irányadónak számított a hatvanas-hetvenes évek nyelvtanaiban, köztük az akadémiai nyelvtanban is. Végül - logikusan megfogalmazott következtetései nyomán - a szakma meghatározó része elfogadja szemléletét, mely szerint mellérendelőnek minősíti az értelmező és az értelmezett viszonyát, s bizonyítási eljárásait a későbbi nyelvtanok (pl. az 1999-ben megjelent Magyar grammatika c. egyetemi tankönyv) is tárgyalják. A Gondolatok az összetett mondatrészekről (Magyar Nyelvőr 1981, 105. évf. 3. sz., 286-292. o.) c. írásában Jakab István arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelzős szerkezetek redukciós törvényszerűségeinek következetes alkalmazásával meg lehetne oldani az összetett mondatrészek kérdését is. Általános grammatikai szempontú vizsgálatai eredményeképpen megállapítja, hogy az összetett (azaz névszói-igei) állítmány, az összetett alany és az összetett tárgy nem mindig viselkedik egységes mondatrészként, hiszen névszói tagjuk - az igei vagy igenévi tagtól független, arra nem vonatkozó - külön bővítményt vehet fel. A továbbiakban - a Klemm Antal-i állítmányfelfogással szemben - azt kísérli meg bizonyítani, hogy a névszói állítmány, illetve az összetett állítmány névszói tagja csak főnév vagy alkalmi főnévi szerepű szó lehet, miközben a tanulmány záró részében két megoldást is kínál a névszói állítmány mondattani besorolására. Az -é birtokjelnek a birtokos jelzős szerkezetek összevonása következtében kialakult funkciójával s ennek a korabeli nyelvtanokban való tükröződésével a Mi az -é birtokjel szerepe? (Magyar Nyelvőr 1985, 109. évf. 4. sz., 407^114. o.) c. tanulmányában foglalkozik Jakab István. Cikkében nem a birtokjel funkciójával kapcsolatos kutatási eredményeiről ad számot, hanem a birtokjel fő szerepét, a birtokjelölő szerepet emeli ki. Teszi ezt oly módon, hogy irányadó nyelvtanok birtokjel-meghatározá-
