Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - KÖSZÖNTJÜK JAKAB ISTVÁNT 80. SZÜLETÉSNAPJÁN - Misad Katalin: Egy nyelvész és nyelvművelő (csendes) dicsérete
Egy nyelvész és nyelvművelő (csendes) dicsérete sait elemezve felhívja a figyelmet e szóelem birtokkifejező, birtokszó-helyettesítő szerepére s definiálásának két nézőpontot — a valóságos, illetve a nyelvtani helyzetet- alapul vevő lehetőségére. A fenti Nyelvőr-beli tanulmányok mellett mindenképpen figyelmet érdemel ünnepeltünk egy más témájú, de szintén a leíró nyelvészet tárgykörébe tartozó írása, mely A magyar igekötők állományi vizsgálata (Nyelvtudományi Értekezések 91. sz., 1976) címen jelent meg önálló dolgozatként. Benne a szerző több szempontból - elsősorban a kapcsolhatóság (azaz a szótári megterheltség) és a nyelvhasználat (vagyis a szövegbeli megterheltség) alapján - vizsgálja az igekötőként használt vagy annak tartott elemeket, hogy azután előre megállapított kritériumok szerint kiválogassa közülük a ténylegesen igekötőnek minősíthető alakulatokat. Az elemzés alaposságát többek között az is bizonyítja, hogy Jakab István a két fő vizsgálati szempont mellett a feltételesen igekötőnek tartott tagok egyéb jellemző tulajdonságait - pl.: szerkesztett- ség, jelentés, lexikai-morfológiai beágyazottság - is szemügyre veszi. A vizsgálat eredményei éppen ezért meglehetősen leegyszerűsítik az igekötők kiválasztásának problémáját: azokat az elemeket, amelyek a szótári, illetve a szövegbeli terheltségvizsgálat során kiegyensúlyozottan jó helyezéshez jutnak, s jelentésük alapján a dinamikus elemek csoportjában foglalnak helyet, a szerző az igekötők állományába sorolja, míg a kis terheltségüeket és a statikusakat kirekeszti a rendszerből. Az igekötő témakörében való jártasságát Jakab István egy későbbi tanulmányában is bizonyítja, Az igekötő szófajtani vonatkozásai a legrégibb magyar nyelvtanokban (Universitas Comeniana. Philologica XXXI., 1981) c. írásában a leíró nyelvtani vizsgálat mellett nyelvtörténeti tudásáról is bizonyságot tesz. Míg a nyelvésztársadalom az ünnepeltnek mind a leíró nyelvészet, mind a nyelvművelés területén folytatott tevékenységét számon tartja, a szlovákiai magyar beszélők, (újság)olvasók és rádióhallgatók elsősorban nyelvi ismeretterjesztő cikkeit, műsorait ismerik. Az Új Szó Kis Nyelvőr c. rovatában - újabban a Katedrában és a Vasárnapban - közölt cikkeinek, valamint a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának Anyanyelvűnk és Hogyan mondjuk? c. műsoraiban elhangzott írásainak száma máig több százra tehető. Sajtó- és rádióbeli cikkeinek, illetve rövid előadásainak első nyelvi ismeretterjesztő gyűjteménye 1976-ban jelenik meg Hogy is mondjuk? (Madách, Pozsony 1976) címmel. Ezt követi a Nyelvünkről - nyelvünkért (Madách, Pozsony 1980) c. kötet, melyben a szerző saját hitvallása szerint a szlovákiai magyar beszélőnek és közösségnek a magyar szavak elfogadott jelentéstartalmának megismerésében, a különböző nyelvhasználati szintek elemeinek megkülönböztetésében és a közléshez illő nyelvi forma megválasztásában kíván segítségére lenni. Hasonló célból készült két további cikkgyűjteménye is: a Nyelvünk és mi (Madách, Pozsony 1983), valamint a Nyelvi vétségek és kétségek (Madách, Pozsony 1987). Az Értsünk szót egymással! (Kalligram, Pozsony 1995) c. nyelvművelő kötetében Jakab István hangsúlyozza, hogy nem a hibaelkövetők pellengérre állításával, hanem a nyelvhasználati pontatlanságok bemutatásával és az elkerülésükhöz szükséges nyelvi ismeretek terjesztésével igyekszik segíteni azokat a szlovákiai magyar beszélőket - a nyelvi műveltség alapjaival
