Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT ges megértés és tolerancia nélkül Európa egysége elképzelhetetlen, nem biztosítható. Másrészt az EU nemzetállamok egyesülése, önkéntes tömörülése, s a formáció benső rendje ennek következtében inkább az államalkotó többség érdekeinek kedvez. Az emberi jogok állapota belügy, a kisebbségi jogrend minősége a nemzetre van bízva! Természetszerűleg keletkezik ebből bonyolult helyzet. A többség általában - s ez történelmi és tömeglélektani probléma — nem képes annyi jogot-lehetőséget biztosítani, amennyit a kisebbség kívánna, s a kisebbség természetszerűleg többet szeretne, mint amire az állam képes. Róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet! Az EU keretei között mégis annyiban más a helyzet, s ez a tömörülés hozadéka, hogy az új Európa megteremtésében, amennyiben ez közös cél és minden résztvevő komolyan veszi, a többség és kisebbség kölcsönösen jobban egymásra vannak utalva, mint azelőtt a történelem során. S ez így már többé-kevésbé nem(csak) alárendelt, hanem mellérendelt viszonyt jelent. A közösen elfogadott erkölcsi norma kényszerítő erő (is) lehet! A helyzet további vonása, hogy a folyamatok jelentős része az európai nagypolitika felső szintjén zajlik. Ez lehet jó is, meg rossz is. Jó azért, mert a helyes politikai döntés kötelező érvénnyel formálja (lefelé) az életet, problematikus pedig azért lehet, mert tág teret ad a nemzeti politikának, hogy a hivatalos magyarázatok és állásfoglalások révén érvényesítse (többségi) akaratát és érdekeit. Szerencsére az ellenvéleménynek, korrekciónak is vannak lehetőségei. Úgy gondolom, hogy az EU politikafilozófiai elvei és szervezeti érdekei jelentősen és pozitívan befolyásolják a kisebbségi jogok gyakorlatát a nemzetállamok társadalmaiban. Olyan új típusú hatalmi struktúra ez, amely meghaladja az eddigi formációkat-szövetségeket, és jó esélye van, hogy földrészünket példaértékűvé tegye. * A kialakult új helyzetben van-e, lehet-e üzenete, értelme és jövője a „népek és a lelkek békéjének” a Duna völgyében (ahogy Bajcsy-Zsilinszky Endre hirdette meg 1941-ben), vagy a „tejtestvériségnek” (amiről Németh László írt a 30-as évek elején: „igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk”), illetve Bibó István felismerésének: „mi mindent csinálhat egy közösségből a valóság helyes érzékelése, a tehetetlenség, a hazugság és a félelmek zárt köréből való kitörés”... Egyáltalán, jöhet egy olyan kor, hogy Európa népei közösen írják meg történelmüket? POMOGÁTS BÉLA: - Természetesen minden okos, jó szándékú és jövőt építő gondolatra szükség van: a szabadságeszme akkor is érvényes és követendő, ha minden korban többszörösen is meggyalázzák - ettől még nem veszíti el érvényességét. Mindazonáltal mindaz, amit annak idején Bajcsy-Zsilinszky Endre, Németh László és Bibó István meghirdetett (és ők sem az azonnali megvalósulás, inkább a feladatkijelölés és a reménykedés jegyében) mára csakis olyan programként használható, amelyet ki kell egészíteni a nemzeti önvédelem és a magyar közös kisebbségvédelem elszántságával és értelmes stratégiájával. Nagy hiba és mulasztás lenne, ha tátott szájjal várnánk, hogy egyszer belerepüljön a kisebbségi jogérvényesülés sült galambja. Minden jogérvénye
