Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT sítésért küzdeni kell, és ezek a küzdelmek (számtalan történelmi példa igazolja ezt) bátorságot, erőt és persze józanságot követelnek - igy együtt. És ezek így együtt ma többnyire „hiánycikket” jelentenek. GÁL SÁNDOR: — A történelmünk eddig is közös volt - csupán mindenki másként írta meg és értelmezte azt, amit a magáénak tartott. Ebből a kicsiségből következett, hogy az, ami nálunk például a honfoglalás fénye volt, a mai szlovák történelemben az akkor itt élő szláv törzsek leigázásaként jelenik meg, ami által eleink barbár hordákká degradálódtak. De vegyünk egy közelebbi példát: az 1938-as visszacsatolás a (cseh)szlovák történelemben így jelenik meg: „a magyarok megszállták délszlovákiát.” Arról azonban egy betű se szól, hogy 1919-ben ki szállta meg ugyanezt a térséget, s hogy miként kompilálták egybe „Trianon legszebb rózsáját”. (Benes) Amióta élek, ennek az elrabolt Európának legalább tízszer átírták már a történelmét, s minden alkalommal azzal a blöffel, hogy ez lesz az igazi... De: mindig jelen lesz az egész felett mondjuk Katyn, Dachau, a kassai kormány- program, vagy a szudétanémetek exodusa, na és a miénk is, vagy teszem azt, Hitler és Sztálin szerepe. Ebből pedig az következik, hogy nincs olyan semleges dratyva, amellyel ezeket a különbözőségeket egybe lehetne suszterolni. Másfelől az ilyenféle kísérleteknek semmi értelmét se látom, főleg, ha arra gondolok, hogy belátható időn belül a létezés elemi feltételeivel is komoly gondjaink lehetnek. CSÁKY PÁL: - Ez bizonyára hosszabb folyamat lesz, sok még bennünk és körülöttünk a kisnemzeti görcs, beidegződés. Naponta láthatjuk a tisztátalan szándékokat is, amelyek még mindig a jogaink korlátozását, lehetőségeink csökkentését célozzák. Megbékélni csak őszintén lehet — ám talán mégiscsak errefelé araszolgatunk. Nekünk természetesen erre kell törekednünk, ám addig áttörést nem remélhetünk, amíg a másik oldalon nem lesz fogadóképes partneri réteg. Egyébként ez ügyben se legyenek illúzióink a nyugat-európai helyzetet illetően. A németek és a franciák például már fél évszázada csiszolgatják magukat egymáshoz, mégis, egy lazább vacsora vagy egy informális találkozó alkalmával kiderül, sok még közöttük is a gyúanyag. LOVÁSZ ATTILA: - Az előző válaszhoz kapcsolódva: Európa népei csak közösen fogalmazhatják meg sorsukat, írhatják meg történelmüket. Az 550 millió polgár kétszer annyi, mint az USA lakossága, de feleannyi, mint Kínáé. Az a látszólagos hátrány, hogy ez az 550 millió ember közel negyven nyelven beszél, lehet előny is. A 21. század igazi alakítói, politikai géniuszai és államférfiúi azok a természetes tekintélyek, akik a multi-kulti látszólagos hátrányából erényt kovácsolnak. Ha ez nem következik be, az Unió a Római Birodalom sorsára jut - csak sokkal gyorsabban. GÖRÖMBEI ANDRÁS: - A Trianon utáni magyarság történetére az is jellemző, hogy különféle programokkal kereste létkérdéseinek megoldását. Olyan eszméket fogalmazott meg, amelyek egyetemes érvénnyel szólnak az egyenlő emberi esélyek mellett. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Németh László és Bibó István gondolatai is ezek közül valók. Létérdekü koncepciók ezek miként a kisebbségi magyarság egyenlő emberi esélyekért érvelő ideológiái, a kisebbségi géniusz, a transzszilvanizmus, a helyi színek elmélete, majd a hídszerep, a kettős kötődés és a sajátosság méltósága is.
