Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Öllős Edit versei (Mégis, mégse, Időtlenül a térben, Egy szuszra, Béna hintaló)
Öllős Edit versei Mégse kellene az ördögök köreit vargabetűkkel megrögzötten bámulni, látni kellene, mennyire bomlásnak indultak már közhelyeik, mennyire haldokolnak már mennydörgetős megjegyzéseik. Mégis elég lehetne néha egy kereszten kifeszítődni vízszintesen, hogy alázatosan-kényelmesen lehessen fásult-ingerszegény hétköznapokon kérődzeni, mikor tényleg felesleges annyi vért kiizzadni - a remény anélkül is többajtós, a tudatok anélkül is hasadatlanok, semmilyen kötelesség anélkül sem kötelező, semmilyen délibábos megváltás anélkül sem leleplezhető, nem éri meg anélkül sem hányaveti karnevált szervezni, a kicsorbult világok megünneplésére anélkül is elég egy exkluzív parti, szégyenletes anélkül is, hogyan hervadnak el őszinteségek és bizalmak - hiába várják azokat mosolyszünetek között a hatalmak. Mégis talán ennyire buzgón önnevelkedni is kár, továbbra is zsákvászonfonálnyi minden idegszál - jobb hát így beváltan toborozni a hogyanokat és miérteket, törögetni a fejeket, közérthetővé tenni a kérvényeket, meg persze patikamérlegen tartani a vacogó öntudatokat - tudatosan, hogy megtudhassuk megbízhatóan, van-e elég súlyunk a végtelen felé kitartanunk, vagy már csak legyinthetünk, mert a kitisztázatlan aduk végleg lecövekeltek - ellenünk. Mégis annyira irodalomfüggő lehetek én már, hogy talán ezért a szedett-vedett életemért lélegezni is kár, de a temetésemre úgyis későn érkeznék, nem tartanám már illőnek a gyásznéphez csatlakozni szerintem engem úgyis elég lenne egy fa alá elhantolni, az összes összefércelt malőrt velem együtt próbálni elfelejtetni.
