Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Öllős Edit versei (Mégis, mégse, Időtlenül a térben, Egy szuszra, Béna hintaló)
Mégis, mégse „...ez a búgó mormogás, e mozgás kell a verseimbe nékem, Hogy elmondja majd helyettem Elmondhatatlan Életem, gyermeki Életem, mely tudni semmit sem akar s csupán Sejtelmes dolgokat remél örökké.” (Valery Larbaud) (...tudom én jól mennyire képtelenség lenne érzékeltetni ennyivel mennyire képtelenség lenne leszűkíteni ennyire hogyan vonaglottam én már sivatagokban triplán összetett mondatokban- kopoltyúval...) Mégse kezdhetem a végén semmilyen panaszsikoly illemszabályait, ha óceánnyi a szárazság abból, ami kívánatos lenne, őserdőnyi a hózápor abból, ami elhantolt lehetne. (Vajon más is így van ezzel? Lehet... Csak az a baj, hogy engem az nem érdekel, pedig könnyebb lenne egy írásjelmenteset, egy ékezetek nélkül is lemondót sóhajtani - de én azt nem tehetem!) Mégis van, ami inkább előnyös, mint reménymentes, így képes elferdült jövőfullánkokra epedezve várakozni, ha nem is lesz már se mód, se idő bombákat hatástalanítani. Öllős Edit versei
