Irodalmi Szemle, 2008

2008/9 - Fónod Zoltán: Ötven év ...

Ötven év..- az internacionalizmus harsány jelzőivel és a kisebbség iránti tolerancia módszeres emlegetésével, amolyan „levélbombákkal” - a szlovák miniszterelnök (Peter Colotka) és Pozsony-város főpolgármestere ( Ladislav Martinák) hathatós segítségével - 1976- ban megoldani. A Tatran-székház (a Mihály-kapu utcában) kárpótlás volt azért a gyalázatért is, melyet a kiadó munkatársai (korábban a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének tagjai) évtizedeken át elszenvedtek, egy (felvonulási, azaz építés idejére felállított) barakképületben a Martanovic utcában, a Belügyminisztérium szomszédságában, ahol most a „csodapaloták” épülnek.

Semmi vész! Váltott lovakkal, nagy „fúrásokkal” és a jelentgető emberek sokaságával a szekér gurult tovább... Oly annyira, hogy mostanság már a hatodik főszerkesztőjét „fogyasztja” a lap. Balhé persze később is akadt, de erről majd később... Örvendetes, hogy ma már három irodalmi lap áll az irodalom szolgálatában és várja az olvasók kitüntető érdeklődését.

Abban, hogy az Irodalmi Szemle jobbára mentes volt az ötvenes évek sematizmusára jellemző próbálkozásoktól, jelentős szerepet játszott, hogy a folyóirat születése arra az időszakra esett, amikor (a XX. szovjet pártkongresszus hatására) a szocialista realizmus demagóg szemlélete megbukott, s fokozatosan (a magyar írók hatékony példamutatásával) a megújulás, az irodalom- és müvészetfelfogás új útjait kereshették azok, akik a „változni és változtatni” szándékait elérhető közelben érezték. Aligha véletlen, hogy az Irodalmi Szemle szerkesztői 1959 elején a kisebbségi magyar irodalom helyzetéről indítottak ankétot, majd Fábry tanulmányai (Ady-tanulmányá- nak befejező része, a Porta Hungarica) és a nyolc fiatal költő antológiájáról (Rés poetica) írt elemzése jelent meg. A novella kérdőjelei című Fábry-írás, valamint az An- tisematizmus című tanulmánya (ebben a Hétben zajló sematizmusvitát zárta le!), illetve Vladimír Minác Egy nemzet él itt című írásáról folyó vita nagy visszhangot váltott ki. Elemző írások foglalkoztak a csehszlovákiai magyar könyvkiadás helyzetével (1979/2) és a harmadvirágzás korszakaival (Koncsol László írása, 1980/9). Jórészt az Irodalmi Szemle hasábjain jelentek meg azok a novellák, versek, melyek később könyvvé formálódva sorolódtak irodalmunk tartós értékei közé.

Nem érdektelen megemlítenünk, hogy felkavarta az irodalom állóvizét az a kritika, mellyel 1959 őszén Bábi Tibor költő illette a magyar írócsoport közgyűlésén Fábryt. A „vox humana perében” (ahogy ezt akkor nevezték!) Bábi Tibor elmarasztalta Fábryt, mondván, a fogalom túl általános és a szocialista irodalomeszmény értelmében nem elég tartalmas. Turczel Lajos - Fábry védelmében - „...a haladó hagyomány lebecsülésének és a tiszteletlenség és baloldaliság együttes luxusának” nevezte azt a vitamodort, ahogy a vitázók (Bábi Tibor és Barsi Imre) a vox humanáról beszéltek. (Nem véletlenül említem ezt a közjátékot, hisz a rendszerváltást követően - furcsa módon, és ismét egy költő számára! - újra célpont lett Fábry Zoltán.) Egy évtizeddel később (1968 decemberében) Fábry a Rang és hűség című írásában, egy nehéz és ellentmondásos korszakban - küldetésszerüen! - ismét a szlovákiai vox humana szerepét demonstrálta. Említésre méltó, hogy a folyóirat negyedszázados jubileuma alkalmából Tőzsér Árpád (Fábry Tőzsérről írt szavaival!) úgy emlékszik ifjúkorára és