Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Pomogáts Béla: Kosztolányi méltósága (előadás)
Pomogáts Béla nia, valamint az anyanyelv hatalmáról és méltóságáról írott vallomásaiban, ezek valóban a nyelvi, kulturális és lelki identitás mindig érvényes összegzései. Máskülönben, legalábbis legfontosabb műveiben és ezúttal Számadás című verseskönyvére, hátrahagyott verseire, közöttük is mindenekelőtt a Szeptemberi áhitatva, java elbeszéléseire vagy éppen Édes Anna és Néró, a véres költő című regényeire gondolok, nem a magyarság történelmi sorsával viaskodott, hanem az „ember” létbeli és erkölcsi tapasztalatával, ahogy Jean-Paul Sartre mondotta annak idején: a „condition humaine”-nel, ennek korlátaival, konfliktusaival. Ebben, sokan elmondották róla, a sztoikus filozófusok tanítványa volt. Vagyis az emberi bölcsességet tartotta a legtöbbre, eszménye, amelyet minden megnyilvánulásában követett, a bölcs ember volt, aki számot vetett létének korlátaival, ahogy ezt a „sztoa” filozófusai: Epiktetos és Marcus Aurelius tanították, a rabszolga és a császár, akik találkozni tudtak ennek a bölcsességnek a magaslatán. A sztoikus bölcselet középpontjában, mondják, az emberi méltóság fogalma állott, ezt a méltóságot hirdette Kosztolányi is, például éppen a filozófus császár példáját idézve. Marcus Aurelius című versére gondolok: Csak a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell, őt szeretem, ki érzi a földet, tapintja merészen a görcsös, a szörnyű Medúza-valóság kő-iszonyatját s szól: „ez van”, „ez nincsen”, „ez itt az igazság”, „ez itt a hamisság” s végül odadobja férgeknek a testét. Hős kell nekem, ő, ki déli verőben nézi a rémet, hull könnye a fényben és koszorúja izzó szomorúság. (...) Hadd emelem föl, hadd emelem hát tiszta, hitetlen, kétkedve cikázó, emberi páralelkem tefeléd most, ki jöttem a pannon halmok alól s élek a barna Dunának, a szőke Tiszának partjai közt. Jaj, hadd emelem föl még egyszer a szívem testvéri szívedhez, Marcus Aurelius. Kosztolányi költészetének és életének központi fogalma volt az emberi méltóság, valójában ez a fogalom adott magyarázatot életfilozófiájára. Valamikor, ép
