Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Koncsol László: Cseppben a tenger (Csáky Pál Harmatos reggelek álmai című dokumentumregényéről)
Cseppben a tenger ugyan a dolgokat, mint amazok, de rosszat nem akartak nekik. Erre az illetékesek a másik csapatot idézték színük elé, s a célkeresztet ezekre állították át. A kivégzés rövid úton megtörtént. Hullottak az emberek, azok, akiket a hatalmi maffia ellenforradalmárokká nevezett ki. Vitték a sok kis Michelangelót a falanszterbe. Újváryt sok hányattatás és vergődés után pártközponti protekcióval a lévai benzinkúthoz, közel húsz évre. Élete nagy, áldozatos kalandjára házassága is ráment, a tilalmak miatt gyermekeinek sorsa is másként alakult, de túlélte, és tett még egy fontos, hasznos napi munkájánál messzebb vivő lépést, amikor életét fiatal barátjának, Csáky Pálnak tollba mondta. Születtek nálunk 1945 után az övénél sokkal sötétebb tragédiák, de a hatalom gépezete lényegében mindig úgy működött, ahogy Újváry László igazgató úr Csáky Pálnak a maga esetét előszámlálta. A gépezet csavarait, transzmisszióit, fogaskerekeit, ahogy Sztálin egy nagy beszédében kifejtette, nem nevezi nevükön, vagy köny- nyen megfejthető álnéven említi őket, de nem is ez a fontos. Kétarcúak voltak, mint a rendszer. „Vigyázz R.-rel, gömbölyű, gurul, mint a labda”, mondta Dobos, amikor egy keserves ügyemmel naivul R.-hez fordultam segítségért, s hasonlót mondott róla Turczel is. R. mindent megígért, de másfelé gurult, más lőhette vele a győztes gólt, az én kapumba, ellenem. Az ő gurulékony természete felelt meg a hatalomnak, s belátom, a társadalmat a nagy birodalmi nyomás alatt is működtetnie kellett valakinek. A szocializmus kétütemü álom-Trabantja, álom-Wartburgja, négyütemű Skodája és Ladája-Zsigulija sok büdös füstjével és a kapaszkodókon felfortyanó hűtővizével ugyan, de gurult, s kormányosai rutinosan vezették a szakadék felé. Két- három év alatt írógépet is vehettem, kivártam soromat a listán, két-három hónapon belül gépszalag is került a boltba, megadhattam, a kölcsönszalagot A Hét titkárnőjének, aki nekem Mácstól könyörögte vissza, sőt pult alól vagy száz géppapírt is csúsztatott egy kedves, bölcs, mindent értő elárusítónő a táskámba, amikor csak ket- ten voltunk a papírboltban, s mondtam neki, hogy író vagyok. Hetekig tartó sorállások után toalettpapír is került valahonnan a boltokba, s előfordult, hogy fővárosi zöldségesünknél főszezon idején paprikát és paradicsomot is kaptam. Ez volt a létező fejlett szocialista társadalom tervgazdasága. Erről jut eszembe egy korabeli magyar vicc. XIII. Ramzesz idején rosszul áll Egyiptom szénája. A legfelsőbb udvari tanács összeül, és bölcsen úgy dönt, hogy nem a rendszer, hanem Ramzesz a bűnös, ezért a fáraót ki kell iktatni a hatalomból. Közük vele, hogy élve egy piramisba falazzák. O belenyugszik, csak egyet kér: kedvenc tevéjével kelljen a nagy kőtömbök közé vonulnia. Az ítéletet végrehajtják, s jön XIV. Ramzesz. A birodalom állapota tovább romlik, s az udvari tanács belátja, hogy a hiba nem a fáraókban, hanem a rendszerben van. Eldöntik, hogy XIII. Ramzeszt újratemetik, és rehabilitálják. Kiszedik a köveket, s döbbenten látják, hogy húsz év után az élő XIII. Ramzesz s tevéje támolyog ki hunyorogva az üregből. Csoda történt, Ramzesz valóban isten! Mindenki térdre hull és hasra vetődik, de a tanács főembere megemberli magát, fóltápászkodik, s mélyen hajlott derékkal föl
