Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Tóth Elemér versei (Szép béklyókban,Vérző ég alatt, Öregség)
Tóth Elemér versei Mintha a percek vad gyönyörrel formának össze az örömmel elringató harmóniában, egymást kötöző hideg vágyban. Megáradt lélekkel csatázunk, égig robban, emel a lázunk. Ragyogás ez! Nélküled minden színtelen, sivár volna. Hidd el! Gyönyörű őrület... Maradj még! Rabságomban utánad halnék. Mert úgy emeltél fel szabadnak, szép béklyóidat mind rám raktad. Vérző ég alatt Az Isten árnyéka takar, a felhők most csattogó szárnyak. Villám lobog, s a mennydörgés reszketni tanítja a fákat. A szél üvölt. Erőszakos keze az ablakunkat rázza. Temessen el a sötétség?! Szívednek csupán ez a vágya? Bújj mellém! Halál angyala köszörüli tüzfényes kardját. Sóhaja hideg. Nem érzed? A kínokat ma ingyen adják. Tedd a szívemre tenyered. Fejünk fölött a vész harákol. Vonító, gonosz, fekete... Szoríts, védj meg a rossz haláltól.
