Irodalmi Szemle, 2008

2008/8 - Tóth Elemér versei (Szép béklyókban,Vérző ég alatt, Öregség)

Tóth Elemér versei

Repedező dörgés suhan föl-föl a tépett, rongyos égig.

Aztán megpattan valami: suhog az eső - az ég vérzik.

Öregség

Öregség les rád minden utcasarkon; a fájdalom a csontjaidba épül.

Szívedben a csönd szüntelenül mélyül. Nem érdekel a világ. Már haragszol

a sok aprócska, vidám kacagásra, ahol az élet lánymosolyt viháncol. Sóhajtozol csak, mert mindentől fázol; félsz, hogy az öröm még reád találna.

Magányod: vércse! Önhúsodat téped. Kíváncsiságod elhordta az idő, s egyre lassabban áramlik a véred.

Nincsen varázslat. Ne hidd, hogy még kinő a szárnyad. Reszket, lám benned a lélek.

S a renyhe napok hullnak rád mint a kő.