Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Tőzsér Árpád: Történelmi pillanatok (2x68, negyven év múltán)
Történelmi pillanatok (2 x 68, negyven év múltán) Negyven éve, hogy Németh István, a nemrég elhunyt, s méltatlanul agyonhallgatott vagy inkább ismeretlen pozsonyi költő megírta és megjelentette a Történelmi pillanat című furcsa kis „csendéletét”: Betévedt az utcánkba egy rinocérosz... Történelmi pillanat: A hentesüzlet előtt egymásba ér az asszonyok fara. Nehezen tudnám megmagyarázni, mért hatott rám annyira a megjelenése idején, 1968 decemberében ez a jelentéktelennek tűnő hat sorocska. De hatott (s hat ma is), az 1970-ben, az 1968-as „prágai tavasz” virágába fagyasztása után két évvel megjelenő Egyszemű éjszaka c. versantológiába is beválogattam. S valószínűleg helyesen éreztem rá valamire a kis gnómában, mert a szerzőtől tudom, hogy a husáki „csisztkák” idején a hivatal nemegyszer felrótta neki az „ellenforradalmi” gnómát: Tudjuk mi, amit tudunk, tudjuk, hogy a „rinocérosz” a szovjet tankok gúnyképe! Nem tudom, gondolt-e a szerző a nevezett tankokra, mikor a vershelyzetet felvázolta, de a „történelmi pillanat” kisszerüsége és tanácstalansága nagyon ott van a kis opus képeiben. 1968. augusztus 21-én, és még nagyon sokáig, senki sem tudta pontosan, hogy mi történik. Nem tudták a szovjet kiskatonák, hogy hol vannak, s mi nem tudtuk, mért vannak itt, ahol vannak. Tudtuk, hogy a történelem erői mozognak, de nem tudtuk, hogy milyen irányban, s főleg nem tudtuk komolyan venni az egészet. Láttuk a tengert (a tengernyi tankot és idegen katonát - ahogy később megtudtuk, 750 000 katona és 6000 tank alkotta a bevonuló idegen hadakat) de a látottak egyre a hegyek s az egér paradoxonára emlékeztettek bennünket. Mi több: nem tudtuk elhinni, hogy igaz, amit látunk. Valahogy úgy, ahogy csak mosolyogtunk a szovjet megszállók által kiadott Zprávy (Hírek) c. időszakos ri-i rr rí r f Tozser Arpad
