Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Orpheuszra várva (Erdős Virág: Eurüdiké c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE lekapcsolni a bojlert. Kettő, csipkebokorvesszö. Három, három és fél. Négy, ne sze- métkedj. Öt, ne szórakozz. Hat, ne szólj hozzám. Hét, ne utazz Budapestre. ” (54. o.)- olvashatjuk az Erdős Virág-féle utazási iroda katalógusában. A szövegvilágot teljes bizonytalanság hatja át, mondhatni, ki vagyunk szolgáltatva a szerző kénye-ked- vének, nem állítja azonban, hogy ő ne lenne bárminek is kiszolgáltatva. „Kiugrási kísérletei” vannak ugyan, ahogy ez a Hopp, te Zsiga című szövegben is felbukkan, a humor mögött azonban keserű valóságot kell sejtenünk. Erdős Virágnak nem elég a szöveg mint az abszurditás hordozója: szokatlan módon képanyaggal is ellátta az Eurüdiké című kötetet, helyenként csak kiegészítő- leg (Május, Öld meg, Eurüdiké), a Hopp, te Zsiga című szövegben azonban mintha fordítva, a képanyag kiegészítője lenne a szöveg, mely tulajdonképpen képaláírások formájában jelenik meg (Dolák-Saly Róbert diavetítős cirkuszi figuráját juttatva eszünkbe a L’art pour L’art társulatból). Meghökkentő összefüggéseket „fedeztet fel” velünk a szerző, a holdraszállástól az 1984-es Los Angeles-i olimpián keresztül Dugovics Tituszig jutva... Számomra ugyan nem tűnt a - meglehetősen gyenge minőségű - képek beillesztése kifejezetten hasznosnak, helyenként sokkal inkább funkciótlannak találtam, ám ez az eljárás is kétségkívül a „szembeszállást” kívánja szolgálni - André Breton Nadja című regényére emlékeztet a megoldás, bár a homályos, furcsa fotók ott sem igazán váltották be a szerző reményeit... A szövegről szövegre való megújulás nagy erénye az Eurüdiké szerzőjének, s ez az egyik fontos lépés ahhoz, hogy a „könyvecskéből” súlyos, jelentős könyv, jelentős alkotás váljék. Erdős Virág könnyedén ontja poénjait, mintha a legkisebb nehézség nélkül tenné. Ami a kezdőmondatokat illeti, felejthetetlen az Alién című novella indítása: „Körülbelül hatszázmillió évvel ezelőtt történt, egy szerdai napon. ” (86. o.) Úgy mosódik össze líra és próza, hogy egymást erősítve hozzanak létre egy erőteljes, ám nem görcsös, „nyomulós”, hanem nagyon is szellemes és arányos nyelvi világot, mely úgy száll szembe a hagyománnyal, hogy egyúttal ápolja is azt. Nem vigasztaló könyv az Eurüdiké, sokkal inkább felzaklató. A felszabadulás is szomorú, a sárkánytól megszabadított „ világszép királykisasszony ” (már a neve is ellentmondásos: a világ mint a szépség metaforája?...) szomorúan hurrázza meg szabadságát, s a „forró fantában” (120. o.) sínylődő Eurüdiké is reménytelenül várja megmentőjét, az nem hozza ki az alvilágból. Másmilyen mesék ezek is, igen, első ránézésre; mégis, a keserű valóság igaz meséi; Erdős Virág nem ódzkodik tőle, hogy a valóságot közel hozza az irodalomhoz, amellett, hogy nem tesz engedményeket az irodalom kárára sem. (Magvető, Budapest, 2007) Szalay Zoltán
