Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Duray Miklós: Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk (esszé)
Duray Miklós Aki csehként vagy szlovákként élte meg az 1968-as esztendőt, hasonló fűtöttséggel emlékezhet az eseményekre, mint egy magyar ’56-ra, vagy egy lengyel a gdanski felkelésre vagy a Solidamoscra, bár jelentős különbség volt közöttük. A felvidéki magyarokban azonban 1968 egy sokkal összetettebb emlékképként maradt meg, mert csak részben idézi a kommunizmus, illetve a szocializmus demokratizálási lehetőségének a hiú ábrándját, az „emberarcú szocializmus” megteremthetősé- gébe vetett hamis hitet, vagy egy korai rendszerváltozásnak a remélt, de csalóka lehetőségét. A felvidéki magyarok közemlékezetébe legalább ennyire befészkelte magát a szlovák szélsőséges nacionalizmusnak a megjelenése és a tőle való rettegés. Ebben az időben szinte egyszerre jelent meg a kommunista vagy inkább sztálinista köntösbe öltözött cseh Novotnytól elszenvedett szlovák sérelmek sorozata, a sértett szlovákok uralta helyi hatalom által eredményesen működtetett szlovákiai magyarellenesség, a csehek kételyei a benesi és a gottwaldi politikával kapcsolatban, valamint a cseh írótársadalom egy részének Izrael állammal való, ezért szovjetellenesként értelmezhető szolidaritási tüntetése. Arról, hogy mi váltotta ki a Prágai Tavaszt, két rágalomszerű híresztelés kapott lábra annak idején és egy máig fel-felbukkanó áltudományos magyarázat. A rágalmazásnak is minősíthető híresztelések még 1969 vége felé bukkantak föl, az akkori „normalizáció” és „konszolidáció”, a politikai újraszabványosítás és az egypárti hatalom újraszilárdításának kezdeti időszakában. Ebből a legendáriumból nyilvánvaló, hogy a husáki pártközpont - a „marskommander” vagy inkább „tamburmajor” ekkor már Gustáv Husák volt - helyzetismerő propagandistái szorosan működtek együtt a szovjet szakemberekkel, mert aligha merték volna a szovjet politika céljait vagy az antiszemitizmust felhasználni meggyőző érvként - noha ez utóbbi Husáktól nem állt messze. Barátját, a fasiszta Szlovák Köztársaság propagandaminiszterét állítólag - Husák közbenjárásának köszönhetően - azért nem ítélte halálra a Szlovák Nemzeti Bíróság, mivel védelme arra hivatkozott, hogy a zsidóellenesség tulajdonképpen a magyarok elleni védekezésből keletkezett, mert a zsidók a magyarosítás terjesztői voltak. Ezúttal is a pozsonyi és a prágai pártközpont által kiadott brosúrákban sűrűn utaltak a cionista veszélyre. Az egyik híresztelés arról szólt, hogy a Prágai Tavasz a szovjet titkosszolgálat tervei szerint zajlott, és az egész eseménysort előre megtervezték. A reformkommunisták nem voltak mások, mint a szovjet titkosszolgálat ügynökei, akik azért készítették elő a tavaszi eseményeket, hogy a kommunista nemzetköziséget talpra állítsák, azaz megteremtsék a megszállás ideológiai okát. A Szovjetunió hatalmi politikájában ekkor élte virágkorát a brezsnyevi doktrína, ami arról szólt, hogy a hatalmi és a befolyási övezetet totálisan és fel nem adhatóan kell elfoglalni. A doktrína működtetése érdekében a bolsevista kornak megfelelő szellemiségben a kommunista rendszer nemzetközi védelmére kellett megteremteni az összefogást. A testvérpártok figyelmeztetései 1968 májusától pont arra utaltak, hogy Csehszlovákiában veszélybe került a néphatalom, ezért résen kell lenniük a szocialista országoknak,
