Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Duray Miklós: Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk (esszé)
Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk és ha más megoldás nem marad, segítséget kell nyújtani a csehszlovák elvtársaknak a néphatalom megtartásához. A gondolatmenetbe épített logikai csavar szerint minderre azért volt szükség, hogy a Szovjetunió állandó jelleggel szállhassa meg Csehszlovákiát, az egyetlen, Nyugattal határos szocialista országot, ahol a szovjet hadsereg egységei még nem állomásoztak. Csehszlovákia lakosságának arra a részére akartak ezzel lélektani hatást gyakorolni, akik annyiban azonosultak a kommunista hatalmi renddel, hogy tudatosították, a csehszlovák államot a Szovjetunió támogatása nélkül a létező keretek között nem állíthatták volna helyre, ugyanakkor nem tudták elfogadni a szovjet megszállást, mert még mindig abban a tévhitben éltek, hogy a Szovjetunió a cseh/szlovák nemzet szövetségese. A Prágai Tavasz iránt rokonszenvező tömegekkel tehát azt kellett elhitetni, hogy az események tulajdonképpen ellenük irányultak, a reformkommunisták elárulták őket. A helyreállított néphatalom új képviselőinek emiatt kell kiszolgálniuk a Szovjetuniót. A túlerővel szemben - ha a nép érdekeit akarják képviselni - nincs is más választásuk. A másik rágalmat - a jól értesültség látszatát keltve - a suttogó propaganda eszközével akarták elhinteni a lakosság között, miszerint a Prágai Tavasz tulajdonképpen a cionisták műve volt, akik azért esküdtek össze a szocialista rendszer ellen, mert a Szovjetunió az arabok oldalára állt a történelmi jogra hivatkozó és területfoglaló Izraellel szemben. Jól átgondolva célozták meg ezzel a cseheket és a szlovákokat. Hiszen csak harminc év telt el a csehországi németek szülőföldjének, a Szudéta-vidéknek a birodalmi németek általi bekebelezése, vagy a magyarlakta területnek a Magyarországhoz való visszacsatolása óta. Ne felejtsük, ennek a hírkeltésnek az időszerűségét az teremtette meg, hogy nem sokkal a Prágai Tavaszt megelőzően zajlott az 1967-es egyiptomi-izraeli hatnapos háború, amit akár egy kicsinyített szovjet-amerikai háborúként is lehetett értelmezni, hiszen akkor ott szembesült a világunk hatalmi kettéosztottsága - mint 1956-ban a szuezi válság idején. Elsőként éppen Csehszlovákia szakította meg Izraellel a diplomáciai kapcsolatokat, és azon év őszén Prágában a Csehszlovákiai írók Szövetségének IV. kongresszusán indult egy Izraellel rokonszenvező kezdeményezés. Az írók szövetségének ez a kongresszusa, mint említettem, egyéb vonatkozásai miatt is a Prágai Tavasz egyik előjátékának tekinthető. Ebben az összefüggésben ezt a hírkeltést úgy kell/kellett értelmezni, hogy a cionisták Csehszlovákiát akarták ütközőzónaként felhasználni a Szovjetunió felé a Prágai Tavasz rendszerfelforgató eseményeivel. Ha tehát nincsenek (a szudétanémet területeket elfoglaló németekhez vagy a magyarlakta területeket elfoglaló magyarországiakhoz hasonlítható) cionisták, nyugalom van az országban és nincs szovjet megszállás. A harmadik híresztelés vagy inkább áltudományos magyarázat, miszerint a Prágai Tavasz és a csehszlovákiai események beilleszthetők lennének az 1968-as párizsi és nyugat-berlini zavargások, tüntetések sorába, inkább a helyzet ismerete nélküli tudálékosságnak tekinthető. Az akkori hivatalos csehszlovák propaganda sem merészkedett addig, hogy ilyen párhuzamokat keressen. Ezzel ugyanis teljesen
