Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK - Juhász Dósa János: Juhász János Pókhálóban c. regénye ismét felbukkant a feledés homályából (tanulmány)
Juhász János Pókhálóban c. regénye ismét felbukkant a feledés homályából Örkény István kritikája Juhász János Pókhálóban cím alatt vaskos kötetet írt Masaryk és Beneš Csehszlovákiájának első tíz esztendejéről. Műfaját tekintve regényes pamfletnek nevezhetnénk ezt az érdekes kísérletet, Juhásznak azonban bár kitűnő szatírai érzéke van, nagyon kevés a regényírói készsége. Meseszövése erőltetett, könyvének szerkezete csupa aránytalanság, hol agyonbeszél egynémely jelentéktelen részletet, hol pedig az olvasó képzeletére bízza a legfontosabb jelenetek kibontását. Hősei csak addig elevenek, amíg torzképek, mihelyt „regényes” vonásokkal még élőbekké próbálja őket tenni, elfolyatja a vérüket. Főhőse, dr. Jaroslav Chudý a semmiből lesz valaki, úgyszólván varázsütésre. Ez az üresfejű és üres szívű figura kitűnő szatírai típusa a politikai törtetőnek, el is hisszük, hogy két hét alatt milliomos, két hónap alatt országgyűlési képviselő, s a miniszterelnök leendő veje lesz belőle. Már jelentős „közéleti szereplője” Csehszlovákiának, s még mindig nem tudta megtanulni azt, amire a legtöbb fáradságot fordította: a monokliviselést. A feladat nehezét jól oldja meg Juhász: amikor azonban nekifog a könnyebb résznek, cserbenhagyja a tudománya. Jaroslav és Jarmila egyszerű szerelmi regényét már nem tudja hitelesen tovább bonyolítani. Hősei csak külön-külön mozognak, mint a csillagok, egymástól független pályáikon, mert ami őket összekötné, szerelmüket, a barátságot, a féltékenységet vagy a részvétet Juhász nem képes megeleveníteni. Könyvének azonban nem ez az érdekessége, hanem az, ami jól sikerült szatíra. Nem lehet kacagás nélkül végigolvasni a Hlinka-párt választási előkészületeit, egy népgyülés leírását, Chudoba szenátor gyémántcsempészését vagy a pöstyéni fürdőzők intimitásait. Juhász e korszak „kulisszatitkait” kiválóan ismeri, óriási tárgyi anyag birtokosa, a történelmi eseményektől a kávéházi pletykákig, az ország gazdasági kérdéseitől a miniszterek hálószobatitkaiig mindent tud. Ennek az anyaggazdagságnak köszönhető, hogy a könyvnek ellenállhatatlan a sodrása, olyannyira, hogy az írót is elragadja, s a közlés mámorában néha elfelejti megmagyarázni, hogy kik azok a „magyarónok”, mik is a maradékbirtokok és kicsoda Masaryk Honzo. Az ilyen homályos foltok azonban ritkák: az olvasó egészében teljes képet kap a minap alakult ország gazdasági és politikai életéről. Persze ez a kép: torzkép. Méghozzá mai szemmel látott torzkép, s ez némiképp csorbítja a történelmi igazságot. Ez a beneši ország csupa korrupció, csupa bürokrácia, csupa semmittevés. Egy-két kivétellel minden közéleti szereplője erkölcsi szörnyszülött. Mindez persze - a szatíra törvényei szerint - teljesen helyénvaló, de a polgári demokratikus Csehszlovákiának, kiváltképp a Horthy-rendszerrel összevetve, a bűnei mellett az erényei is észrevehetők voltak: kár, hogy ezeket a vonásait az író nem érzékelteti. Juhász stílusa mozgalmas és elven, ami jól összevág mondanivalójának bőségével, s még olvasmányosabbá teszi ezt az eseményekben gazdag könyvet. Az olvasót azonban megmegakasztják a nyelvi botlások, azok a fájdalmas magyartalanságok, melyek pedig egy kis gonddal és figyelemmel elkerülhetőek lettek volna. (Szabad Föld, 1956. június 7.)
