Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - TANULMÁNY - László Erika: Kosztolányi Dezső Rilke-fordításai (tanulmány)
László Erika hogy Rilke panteista vagy római katolikus, mert, mégha verseiben Istenhez fohászkodik is, ez az Isten semmiképp nem azonosítható az egyházak Istenével. Rilke számára az istenséget a tárgyak alkotják. Ehhez az Istenséghez Rilke az értelemből kiindulva az érzéseken keresztül jutott el. Kosztolányi felismeri, hogy Rilke művészetének különlegessége abban van, h- ogy a szobrászat jellegéből, a plaszticitásból fakadó, legbelső tulajdonságát alkalmazza a versírásra is. A szobrásznak egyetlen pillanatban meg kell ragadnia az ember jelenét, múltját, jövőjét. Ezért van, hogy a sikerült szobrok képesek éreztetni a be nem következettet, a még folyamatban lévőt, melyet a kézzelfoghatóság helyett a sejtetés, a szimbolikus vonás jellemez.6 Kosztolányi kiemeli, hogy Rilke egészükben közli velünk érzéseit. Szinte egyszerűen belénk helyezi átadnivalóját. Klasszikus tökélyűnek látja Rilke művészetét, mely „mélyen és nyugodtan hullámzik komoly célja felé”7. Rilke művészetének tetőfokát Kosztolányi nézőpontja szerint a Stundenbuch jelenti. Ezt mind a Modern költők /, mind pedig a Modern költők II Rilke-tanulmánya is alátámasztja. Ez azért különös, mert míg az 1914-es kiadás többségét a Stundenbuch versfordításai alkotják, addig az 1921-esben a. Neue Gedichte költeményei válnak uralkodóvá. A két kötet elemzése alapján megállapítható, hogy Kosztolányi 1914 és 1921 közötti időszakban a már elkészült Rilke-fordításai némelyikét a Stundenbuch-ból és a Buch der Bilder-bö\ csiszolta át. Az időszak újabb Rilke-fordításai a Neue Gedichte kötet verseiből születtek (33 vers). Ez a tény viszont arra engedne következtetni, hogy ebben az időszakban Kosztolányi a Neue Gedichte című kötetet kellett, hogy Rilke költészetének csúcsaként értékelje, másképp nem foglalkozott volna vele ilyen sokat. Az ellentmondás feloldására több logikusnak tűnő magyarázat is kínálkozik: a legkézenfekvőbb, hogy Kosztolányi a Neue Gedichte verseit mindössze csak stílusgyakorlatnak szánta, és Rilke legsikerültebb verseinek továbbra is a Stundenbuch-bán megjelenteket tekintette. De az is lehetséges, hogy Kosztolányi túl jónak találta a korábbi tanulmány megfogalmazását ahhoz, hogy szövegszinten változtasson rajta. A tanulmány első változatát részletezettség, bőbeszédűség jellemzi a későbbi változatokhoz képest. A friss bécsi élmény lengi körül a szöveg stílusát. Kosztolányi számára Bécs többet jelent a világlírában mint Párizs, London és Németország együttvéve. A második változat a Modern költők / (1914) Rilke-versfordításai bevezetéseként olvasható. Ez egyszerűsített, tömörített változata az elsőnek. De ezzel a tanulmányával vezeti be Kosztolányi a Modern költők 7/(1921 )8 Rilke-fordításait is. Az 1914 és 1921- es kiadás közötti apró módosítások érdemben nem változtatnak a mondanivalón, ugyanis ezek többnyire grammatikai, helyesírási jellegűek, illetve a szókincset érintő magyarosítások. Annyiban aktualizálja Kosztolányi az első kiadás szövegét - ami szintén azt bizonyítja, Kosztolányi folyamatosan nyomon követte Rilke életútját -, hogy az életrajzi adatokra vonatkozó részt kiegészíti: Rilke „a világháború kitörésekor Bécsbe költözött, a hadtörténeti múzeumban dolgozott. A háború alatt nagyon keveset írt.”9 A tanulmány végén a Rilke müveit felsoroló részt kibővíti az azóta megjelent ,JDas Marienleben” (1913) című versgyűjtemény említésével, illetve a Rilkéről szóló irodalom körébe beveszi (évszám megjelölése nélkül) Bányai Marcel Rilke könyve (Renaissance) című müvét.
