Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - TANULMÁNY - László Erika: Kosztolányi Dezső Rilke-fordításai (tanulmány)
Kosztolányi Dezső Rilkc-fordításai Kosztolányi tanulmányában megnevezi az általa ismert Rilke-műfordítókat is. A két kötetet egymással összevetve kiderül, hogy ezeknek a fordítóknak a száma csaknem egy évtized alatt hétről tizenegyre nőtt, ami Rilke korabeli magyar közkedveltségét mutatja.10 Munkám szempontjából fontosnak tartom kitérni a két szöveg között fellelhető néhány változtatásra. Megfigyelhető, hogy az 1921-es változatban Kosztolányi tendenciaszerűen lecsökkenti az előző kiadáshoz képest a határozott névelők használatát (pontosan 6 helyen), illetve az „ami”, „amely” vonatkozó névmás esetén a „mi”, „mely” alakokat használja (szintén pontosan 6 helyen). Helyesírási szempontból a Párizs szó nem „s” hanggal, hanem „zs”-vel, a „szeptimenakkord” pedig „szeptimen-akkord” alakban szerepel a szövegben." A szókincs terén az első kiadás idegen szavait a következő esetekben helyettesíti magyar megfelelőkkel: lírikus - költő filozófia - bölcselet probléma - kérdés strófa — versszak problematikus - bölcseleti esszencia - tisztelet gesztus - mozdulat glorifikálja - megdicsőíti eksztázis - önkívület szenzáció - láz intuíció - sugallat perspektíva - távlat breviárium - imakönyv motívum - indítás A Stundenbuch mellé zárójelbe helyezi a cím fordítását: „Órák könyve”. Kosztolányi további változtatása, hogy a második kiadásban elhagyja a „pozitív” szót. Egyetlen esetben fordul elő a tanulmányban olyan eset, amikor a német helyesírás kerül előtérbe az első kiadás megoldásához képest: „Rilké-ben” alak szerepel az 1914-es kiadásban, míg az 1921-es példányban „Rilke-ben”12. A magyarosságra való törekvés - amire Rába György is rámutatott - figyelhető meg Kosztolányi első versfordításaiban is. Valószínűnek tartom, hogy a bécsi tartózkodása folyamán vagy a közvetlenül utána megfogalmazott Rilke-tanulmányt Kosztolányi 1914-ben lerövidítette ugyan, mégsem fogalmazta újra, s ilyen formában helyezte előszóként Rilke-fordításai elé. Ha 1914-ben az újrafogalmazás lett volna Kosztolányi célja, valószínűleg már ekkor magyar szavakkal helyettesítette volna az idegeneket. Ugyanis, ha fokozatokat lehetne felállítani Kosztolányi Rilke-fordításai között, ebben a versfordításkötetben jelentek meg a legszabadabb, legmagyarosabb Rilke-fordításai. 1921 -ben Kosztolányi tanulmányában már igyekezett visszaszorítani a német nyelv hatását: a határozott névelők, az idegen szavak gyakori használatát, így született meg a tanulmány harmadik változata.
