Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Duba Gyula: A történelem szorításában Rácz Olivér életművéről (esszé)
A történelem szorításában ről. Mindennapi hős a háború hétköznapjaiban, olyan fajta, aki »lábon hord ki egy életet«, mint Bögrécske úr. Érzésem szerint nemzetiségi ember. Ezért különösen kedvelem... Ha kibogozzuk Alom Tivadarnak a mai szlovákiai magyar valósághoz való kötődését és elemezzük érzelemgazdagságának és finom iróniájának jegyeit, egyben az író művészi erényeit is körvonalazzuk. Fentebb... nem említettük Szind- bád nevét. Szándékosan hallgattunk róla, mert most és itt van az ideje, hogy utaljunk rá: ő Alom Tivadar őseinek rokoni köréhez tartozik. Már Rácz Olivér írásmü- vészetének korábbi elemzése alkalmával, Megtudtam, hogy élsz című regénye kapcsán szóba került Krúdy Gyula neve. Nem mint kényszerítő tekintetű és utánzást parancsoló elődé vagy bűvölő hatású eszményképé, hanem mint az emberi álmok és beteljesületlen vágyak okozta nyugtalanságnak, és az élet mély átéléséből fakadó, bölcs humornak az értőjéé. Ez a képesség Rácz Olivérnek is tulajdona. De Álom Tivadar mégsem közvetlenül rokona Szindbádnak, hanem mint az űrrepülő unoka a konflisos dédapának: az életérzésük rokon! Persze koruk adott konkrét feltételei között. Nem tudhatjuk bizonyosan, hogyan viselkedett volna Szindbád a második világháborúban, csak feltesszük, hogy talán úgy, mint Álom Tivadar...” S ezzel újabb fogalomhoz, a költőhöz értünk. Rácz valóságszemléletét lírai látásmód jellemzi. Mondanivalója lírai telítettséggel bír. Keresi az emberi érzések és tettek szépségét, fogékony arra, hogy a valóságot beleérző készséggel, intuícióval ismerje meg. Ilyen értelemben realista, de sosem naturalista! Inkább némileg emelkedett, néha szinte légies mondatai mögött metaforisztikusan formált, átvitt tartalom dereng. Humora derűsen meleg, megbocsátó. De ez írói egyéniségének csupán egyik összetevője. A másik a tudatosság. Olyan tudatos írónk, aki a nyelv anyagából (is) építkezik. 1977-ben írtam: „...az Álom Tivadar ciklusban a tudatosság és műgond a novellák arányosságában, az egyes részletek motiváltságának pontosságában és intuitív összefüggésrendszerében, bizonyos érzelmi-értelmi harmónia tökélyében nyilvánul meg. A történetekben az előre nem látható szerepe, a véletlen- szerűség mozzanata pontosan kimért, a hős életviszonyához arányított. Az összefüggések logikája és a szóképek rendszere ugyan eléggé felkészít a következő lépésre, ez mégis meglepő, megsejtett s váratlan egyben, s ezért az események logikáját drámai feszültség hevíti.” A költő 1980-ban ismét lírával jelentkezik, kiadja Őszi máglya című versgyűjteményét. Majd két évvel később 1982-ben, ezt követi furcsán talányos regénye, a Rogozsán kocsma. A Madách Kiadónál megjelent irodalmi lexikonunk szócikke a müvet pikareszk regénynek minősíti, mintegy reális alapokra épülő kalandregénynek. Megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Több okból is haszonnal járhat. Számos vonása jellemzi az író korábbi munkásságát, egészében mégis rendhagyó mű! íróját olyan oldaláról mutatja meg, amelyet általában ismertünk, s most mégis meglep, mert új színben tünteti fel magát. Az író ekkor már nyugdíjas, teljesen az írásnak szentelheti idejét. S mintha a kötetlenség mámora, a kötelességektől való felszabadulás igézete, az írói szabadság lehetősége szellemi kalandra
