Irodalmi Szemle, 2008

2008/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (23) (tanulmány) Az államosított irodalom korszaka (Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes)

Magyar líra cs epika a 20. században (23) felhők futását és disznók fejét rálapítva a préskemény palánkra. De ez is mit jelent? Nekünk magunknak muszáj végül is a présbe kényszerülnünk. Befejeznünk a mondatot. (Címerem) A hetvenes években kiadott köteteiben feltűnő lesz az is, mennyire tartózkodik a költő a nagyobb kompozícióktól. Költészetében túlsúlyba kerülnek a gnómaszerü, az epigrammatikus vagy a szinte töredék benyomását keltő versdarabok. A pálya utol­só szakaszában Pilinszky János lírája oldottabbá és meditatívabbá válik. Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd. Ülsz és ülök. Vesztesz és veszitek. (Kapcsolat) A leghitványabb féreg kimúlása ugyanaz, mint a napfölkelte. (Pascal) „Pilinszky kései költészetének talán legfontosabb eltérése a Harmadnapon korszakáétól, hogy az értelemképzés súlypontja mintegy a szövegen kívülre került, a nyelvnélküliség telített terébe, a párbeszédesség által a néma, de megidézetten je­lenlevő másikba.”"0 A szakmabeliek és a Pilinszky-rajongó olvasók egy része idegenkedve fo­gadta a költő 70-es évekbeli hangnemmódosulását, s ma is tartja magát az olyan vé­lekedés, amely, ha hanyatlásnak nem is nevezi, a kései Pilinszky-lírát kevésbé tart­ja jelentősnek a korábbi korszakokénál. Ha, megengedve a történetietlenség vétsé­gét, eltekintenénk a Trapéz és korlát, a Harmadnapon és a Nagyvárosi ikonok kor­szakos lírájától, a Szálkákkal kezdődő korszak verseit akkor sem tekinthetnénk je­lentéktelen költészetnek. Ezeket a verseket így is, úgy is a hetvenes évek magyar lí­rájának élmezőnyében látnánk. Mégis - a korábbi korszakok lírai beszédének hatal­mas drámai feszültsége teszi megismételhetetlenné és összetéveszthetetlenül egyé­nivé, messziről felismerhetővé Pilinszky János költészetét. Nagy kihívássá nemcsak a kortársak, hanerm az utókor lírikusai számára is. NEMES NAGY ÁGNES (1922-1991) A 20. századi magyar költészetben nem pusztán folytatója Babits Mihály ko­rai korszaka tárgyias lírai kezdeményeinek, hanem újraalkotója a tárgyias költé­szetnek, amennyiben a közvetlen élmény és a nyelvi kifejezés közötti fesztávolsá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom