Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (23) (tanulmány) Az államosított irodalom korszaka (Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes)
Ennél már semmi nem lehet se egyszerűbb, se szörnyebb: lassan megindulnak felém a bibliai szörnyek. (Téli ég alatt) Végül, de nem utolsósorban, a Pilinszky-versek energiájának forrása gondolkodásának paradoxális jellege. A Pilinszky költészetének József Attila-párhuzama- it vizsgáló tanulmányában írja Beney Zsuzsa: „József Attila költészete a jelképes megelevenítésre épül; a képeknek rendkívül gazdag asszociációs köre, de meghatározott, egyértelmű jelentése van. Pilinszky metaforáinak lényege az, ami a modem gondolkodásnak és többek szerint a modem költészetnek is egyik elismert, elfogadott ismérve: a paradoxon.”19’ Tér és idő keresztjére verve. Az 1972-ben megjeelnt Szálkák c. kötet Juttá- nak c. versében, annak is harmadik részében, Pilinszky Simoné Weilt idézi: „Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek.” A Szálkákban bizonyos mértékben megváltozik Pilinszky versbeszéde, egészében véve azonban nem tekinthetjük ezt a kötetet fordulatnak a költő pályáján. A pályaív ilyen értelmezését maga a költő is nyomatékosan elhárítja az Amiként kezdtem c. versében. Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul űl pohár bora előtt. A Szálkák és az ezt követő további két verseskötet (Végkifejlet 1974; Kráter 1976) nem tartalmaz úgynevezett emlékezetes, a kötetet mintegy magnetikusan maga köré szervező verset, amilyen például az Apokrif a Harmadnaponban. „Az utolsó három kötetben a versek inkább egy folyamatos hangos és belső beszéd »felszínre« kerülő részei, amelyek inkább egyenes vonalúan, előre haladva és ezáltal egymásra épülve olvasandók, amelyek tehát nem különállásukban mutatkoznak meg igazán, hanem folyamatosságukban.”(l0, A Pilinszky János versbeszédében bekövetkezett leglényegesebb változásnak a sorok közötti feszültség szerepének csökkenése tűnik, továbbá a kifejtő, s nemegyszer didaktikusnak nevezhető beszédnek a textusban való közvetlenebb megjelenése. Ám ez Pilinszkynél nem bőbeszédűséghez vezet, hanem ellenkezőleg, Pilinszky lírája még a korábbiaknál is szűkszavúbbá, olykor szinte enigmatikussá válik. A kegyelem és öröm együtt ért azzal, amit nyomorúságnak neveznek általában. Szög és olaj lehetne címerem, mit írhatnék azonban szövegéül? Talán azt, hogy mindent megértek, Grendel Lajos
