Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gyüre Lajos: Egyetlen hazám: a nyelvem (szonettkoszorú, részletek)
Gyüre Lajos Ki ott jár, nem érti a szót. Véresre tépi a bozót. Csak a halál lép nyomába. IV Ha dől a védelem-karám. Mondd, én minek nevezzelek? Hazának? Börtönnek talán. Koporsónak vagy keretnek? Nyelvem csúf szedericsrosta, Én nem így, nem ezt akartam, Hogy agyam a Gép kimosta, függök mint rongy, kifacsartan. Ki szavaid gúzsba fonja. Lesz nyelved őrzője, foglya. Parazsat olt, tüzét szítja. Se kint, se bent. A küszöbön? Vágjak át százados ködön? Mi vagyok hát: szláv vagy szittya? IX Véres küzdelem a torzson. Csak a tegnap biztos. Elmúlt. Holnap? Hogyha zár csikordult, Veríték és kés a torkon. Nem tudod, ki figyel: kit vártál, Mikor, és kivel fogtál kezet. Leveled felbontva érkezett. S éjszaka fülel rád az ágytál... Álmodban se fecsegj, a falnak is füle van, nyakadba vannak Vétket, mit el sohse követtél... Bíró dönt, ítélet jogerős. Ó, semmi az egy perc, légy erős, S már nyakadban a hurok, kötél.
