Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gyüre Lajos: Egyetlen hazám: a nyelvem (szonettkoszorú, részletek)
Gyüre Lajos Egyetlen hazám: a nyelvem (részletek) I Odúm és barlangom hazám. Itt bunkók hevernek szanaszét. Kísért benne lidérces árny. Hordjam képét: ezét, amazét. ígért rangot, és összehordott Mindent, mi eddig tiltva volt. Láttam arcán a hullafoltot. De szája be nem állt, papolt. Mondta: leszek török követ. Csak kövessem híven és bátran. S ő megmozgat minden követ. Nem gond, sokat lehet nyernem, Csak adjam át barlangom, sátram S egyetlen hazám: a nyelvem. III Hol mérges vadvirág terem, és tüske, bozót zár utat. Nem nyílik ki a szerelem, omolnak források, kutak. A madár se költ fiakat, riadtan fészket se rakott. Olyan, mint bevert kirakat, dülöngő üvegdarabok. Csöndesebb, mint a temető, az asszonyok méhe meddő, s holt lelkek indulnak bálba.
