Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tamáska Péter: Cselédlépcsők sötét titkai a kisebbségi oktatásügyben (Popély Gyula trilógiája a felvidéki iskolafogyatkozásról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Cselédlépcsők sötét titkai a kisebbségi oktatásügyben (Popély Gyula trilógiája a felvidéki iskolafogyatkozásról) Popély Gyula felvidéki történésszel, akkor még a pozsonyi magyar gimnázium igazgatójával a csehszlovákiai választási küzdelmek során ismerkedtem meg, amikor a tét a kettős állam fennmaradása és a magyar kisebbség jogállásának tisztázása volt. (Az ottani magyarságnak a friss Szlovákiában való térvesztését illetően az ő sorsa szinte jelképes: Párkányba, a „híd” mellé költözött, s a Károli Gáspár Egyetemen tanítja gyermekeinket Szerémi, Zápolya káplánjának keserédes stílusában.) Hágában 1992 őszén egy magyar-szlovák kerekasztal-beszélgetésen képviseltük a magyar ügyet, amikor is a holland külügyi intézetben vendéglátóink bevallottan attól féltek, hogy egy magyar-szlovák konfliktus a jugoszláv, etnikai háborúra váltó polgárviszály után az egész Kárpát-medencét a Balkánhoz és a Kaukázushoz hasonló, háborús térséggé formálja át. Háború köztünk - mondták a szlovákok a kiváló történésszel, Ladislav Deákkal az élen s mondtuk mi is - olyan , mintha a a Monarchia utolsó igazi belháborúját, az 1866-os osztrák-porosz párviadalt most egy filmrendező velünk, kései utódokkal szeretné kamera előtt lejátszatni. A kerekasztal előadásairól s vitáiról egy kis könyvecskét is szerkesztettek a holland és - zárójelben - német külügyi intézet ugyancsak ott sertepertélő munkatársai Im historischen Würgegriff címmel, ami valami olyasmit jelent, hogy a két nép viszonya olyan, mintha a történelem fojtó fogásában tartanánk egymást céltalanul. A történetben az a szomorú, hogy hivatalból a 20. századi magyar sérelmeket akkor mondhattuk el utoljára úgy, hogy az nemcsak a nyugatiak bátorítására történt, hanem lapozgatva a szlovák kollégák írásait - így az egykori chartás Jozef Jablonickyét vagy a bársonyos forradalom után a szlovák parlament elnökhelyetteseként is feltűnt Milan Zemkóét vagy éppen a két nép viszonyát nagyon is értő, „tárgyilagos nacionalista” Deákét -, egyértelmű, hogy a múltat célfotók pontosságával törekedtek ők és mi is megközelíteni. Azóta a sportszerű tárgyilagosság szlovák részről éppúgy eltűnt, mint Benedek táborszernagy ütegeinek füstje Königrátznél, azaz a mai cseh- országbeli Hradec Královénál, amikoris felemelt kezű ezredeink ötven évvel megelőzve az antanthoz átálló cseheket, először s utoljára söpörték be a vereséggel járó jutalékot.
