Irodalmi Szemle, 2008

2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tamáska Péter: Cselédlépcsők sötét titkai a kisebbségi oktatásügyben (Popély Gyula trilógiája a felvidéki iskolafogyatkozásról)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Mai vesztésünkből hiányzik bármiféle öröm, bármiféle jutalék: még a benesi kollektív bűnösség bélyegét is felelevenítette a szlovák törvényhozás. (Talán csak Jablonicky tudta volna megírni szlovák részről, mi is történt velünk 1945-ben, a- hogy Sidonia Dedina megírta, mit is tettek akkor a németekkel Benes sugallatára a csehek.) Mintha csak a magyar hegemóniának, de a szlovák hegemóniának nem lettek volna bűnei, például az a magyarénál durvább asszimilációs erőszak, amelyről Popély Gyula még a 90-es évek elején Népfogyatkozás címen írt. Csáky Pál, volt szlovák miniszterelnök-helyettes az „államalkotó nép” identitászavaráról és szellemi pánszlávizmusáról beszél most, s arról, hogy politikusai a kelleténél többet kacsintgatnak Moszkvára. De mit segít rajtunk, hogy Csáky a szlovák törvényhozás egyik legkiválóbb szónoka, vagy hogy Grendel Lajos a pártállam bukása előtt szlovákra fordított regényével bestseller lett?

1918-19 előtt nemcsak Szlovákia nem volt a világon, hanem az a valami sem, amit szlovák világnak vagy műveltségnek lehetne nevezni. Aztán a semmiből egy magyar kultúrát pusztító adminisztratív háborúval két év alatt megteremtődött az a ma is háborgó, magyarellenes szlovák világ, amelyet Popély Erős várunk az iskola című 2005-ben a Madách-Posoniumnál megjelent könyvében bőséges levéltári iratanyagra támaszkodva úgy ír le, mint egy, a magyar kultúra, a magyar világ ellen viselt látens, hideg polgárháború letéteményesét. Az első Csehszlovák Köztársaságban durva volt nem is maga az impériumváltás - mint azt láthattuk s éreztük is a kisantant két balkáni, diktatórikus eszközöket bőséggel alkalmazó királyságában de a hegemóniaváltás a szláv és a felvidéki, a német kultúrához húzó magyar világ között. Az új kis szláv köztársaság szlovák fele Anton Stefánek személyében- aki a teljhatalmú szlovák minisztérium iskola- és közművelődési osztályának referátusát vezette - igazi perzekútort nyert. Anton Stefánek a Bach-éra cseh hivatalnokainál jóval érzéketlenebbül és hatékonyabban testesítette meg a hatalomváltást: rögtön 2355 magyar vagy magyarérzelmü tanárt mozdított el állásából. A szlovák tanító fogadalmának - amelyet kötelező volt nemzetiségi hovatartozástól függetlenül letenni - veretesen sovén mondatai még egy szlovák tanító számára is túl hivalkodók és hamisak voltak. (S a liberális-konzervatív színezetű magyar világ után túl sok hatósági imperativust, nyílt kényszert tartalmaztak.)

Sok az illúzió az első republikát illetően a magyarok körében még ma is. Ezt jól lehetett érzékelni a párkányi Tusculánumába visszavonult szerző múlt év végi, mindhárom könyvének bemutatásakor Pesten a Magyarok Házában: a trilógia számadatai, a kulturális genocídium tényei sokkolták a Csehszlovákiát egyébként tapasztalatból is jól ismerő hallgatóságot. (Persze, a filozófus elnök, Masaryk még kesztyűs kézzel szlávosított, a magyar osztályokban végzett tanulóknak, mint any- nyiszor megcsodáltam édesanyám bizonyítványát, minden magyarul íródott, még az is, hogy kelt Kosicén.)

A frontvárosként csehszlovák többségűnek nyilvánított Kassának - írja Popély - 1919 őszén hét elemi iskolája volt 2123 magyar, 750 szlovák és 104 né-