Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Aich Péter: Esküvő (novella)
Aich Péter Esküvő A söröző hangos volt, akár a lelkiismeret bűnbeesés után. Egy sereg hangszóróból lármázott a zene, vagy amit annak mondtak, egy népszerű rádióadót kapcsoltak rá, maximális volumennel, mindenkinek jusson, az emberek egymás fülébe üvöltöttek, hogy szót értsenek valahogy, bár nem biztos, hogy ezen múlott, mindenki önmagát hallgatta leginkább. Károly egy pohár bor mellett ült, szórakozottan, cigarettájáról megfeledkezett, kialudt a kezében, a hangzavar mintha elment volna a füle mellett, észrevétlenül, mint amit semmibe vesznek. Sóvár emlékezete peremén fölvillant a hallgatag hegyaljai kocsma, ketten ültek benne mindössze, a kocsmáros unalmában a poharakat rendezte, a vízcsapot már korábban elzárta, nincs mit elmosogatni, hát minek csurgassa, ketten így ültek, a kocsma elárvult sarkában, egy kis sörnél pipáztak, a meghitt mozdulatlan csöndben lila felhő lebegett fejmagasságban. Károly arra gondolt, ha a pincér nem száguldozna állandóan, és egyáltalán, ha mindenki veszteg ülne, vajon a füstfelhő itt milyen vastag volna, ha volna, mert arra gyanakodott, már a hanghullámok lökései is, amelyek csak tudatában voltak jelen, leikéig nem hatoltak, megbolygatják a füstfelhőt, akár egy ventilátor, a kocsmai szmog itt létre sem jöhet, a cigarettafüst a borába keveredik, zsebébe ül, az egész söröző a hangzavarával, hol voltál, mondhatják majd, milyen büdös vagy. Akkor ott a hegyaljai kocsmában fiatalabb volt valamivel, eszményei is olyanok, kételyekkel megtűzdelve, töviskoszorú a lelkén, ezért bújt oda, mintha önmaga elől akart volna megszökni a gerjedelmekkel, mára mintha megkoptak volna némileg, na meg a férfiasságuk is vadabbul működött akkortájt, ez nem elhanyagolható tényező, befolyásolja a világnézetet. Azért húzódtak meg a hegyekben, hogy megtárgyalják ezeket a tüskék képében megnyilatkozó kételyeket, bár inkább óriás fullánkok voltak, mert mérget fecskendeztek apró adagokban, de állhatatlanul, rendezni kellett a világ dolgait. A darazsakat kéne átprogramozni, hogy ne produkáljanak mérget, mélázott Károly, esetleg ne támadjanak, egyszerűbb volna. Vagy megölni a darazsakat. Igen, ez is lehetőség, a lényeg viszont a méreg, indulatot gerjesztő, e fullánkokat kiirtani hogyan lehet. Tulajdonképpen mire gyanakszol, ágált benne a kérdés. Az agresszió, a túlélés stratégiája. És aztán a hullámok, jutott eszébe, elsodornak, mindig újra jönnek, kiszámíthatatlan ciklusokban, velőig ható tamáskodó aggály, mindennapi bizonytalanság a lényegben, a lényegtelenben, a fák növekedésében, az évgyűrűk ellenére, mert hátha. Az elképzelések eltérőek, mindig azok, bár persze nem ebből indultunk ki. Különböző helyekről is Rómába lehet jut
