Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
Vígh Károly Jenő a szlovenszkói magyar pedagógia feladatkörével foglalkozott. A legjelentősebb tanulmány dr. Maiéter Istvánnak „A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban” címmel a Csehszlovák Kisebbségi Intézetben hangzott el 1933 júniusában, és jelent meg róla alapos ismertetés. De megjelent olyan publikáció is, ami a cenzúra következtében csak számos „fehér folttal” láthatott napvilágot. A Társaság működése során sem a kisebbségi tudományosság, sem az irodalmi és művészeti élet terén nem mutatott fel érdemleges eredményeket. Holott a Társaság első lépéseit az alapító elnök figyelemmel kísérte. Dérer iskolaügyi miniszter jelenlétében 1933. február 16-án a prágai várban fogadta a Társaság elnökségét és melegen érdeklődött a magyar akadémia tevékenysége iránt. „Érdeklődéssel kísérem az Önök munkáját - mondotta - és örömmel várom, hogy ez a munka kulturális gyarapodást fog jelenteni úgy a köztársaságbeli magyar nép fejlődésében, mint államunk haladásában.” (Reggel, 1933. 40. sz.) A Társaság életére kedvezőtlenül hatott Masaryk lemondása elnöki tisztéről. A Masaryk-kultusz ugyan tovább élt a Társaság életében, de ez önmagában nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a székház falai között kibontakozhasson a kisebbségi magyarság tudományos élete. A Csehszlovák Köztársaság első elnökének nagylelkű adománya csak lehetőséget nyújtott ehhez. Az Akadémia működésének szerény eredményei eltörpültek a lehetőségek mellett, amelyekkel a vezetőség kicsinyes politikai megosztottság és személyi torzsalkodás miatt nem tudott élni. Mindez azonban semmit sem von le a humanista államelnöknek Közép-Kelet-Európa országaiban mindmáig példa nélkül álló gesztusából. Túlmenően a Masaryk Akadémia históriáján, arról a Masaryk-jelenségről is szólnunk kell, amely alól nem vonhatta ki magát a republika magyar lakossága. Ha a pártokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az ellenzéki pártok és a kommunistákhoz tartozó magyarság - természetesen különböző meggondolásokból - erőteljes kritikát'alkalmaztak azzal a masaryki politikával szemben, amelyet a kormánypártok képviseltek. Az agrár- és szociáldemokrata pártokba tömörült „aktivista” magyarok, valamint az egykori októbristák viszont Masaryk feltétlen híveiül szegődtek. A magyar értelmiségi fiatalság- szinte pártállásra való tekintet nélkül - Masarykban az etikus embert, a humanistát, a kritikus gondolkodót tisztelte, de bírálta személyében azt az államférfit, aki nagy tekintélyével fedezte a cseh imperializmus nép- és nemzetiségellenes megnyilvánulásait. Természetesen ez a magyar értelmiségi fiatalság nem tudhatta, hogy a hatalmi struktúra piramisán Masaryk mellett országlásának utolsó éveiben egyre inkább Benesnek és munkatársainak az akarata érvényesült. s|e * * Masaryk abban a tudatban hunyhatta örök álomra a szemét 1937. szeptember 14- én, hogy életműve: a Csehszlovák Köztársaság szilárd alapokon áll, és az a polgári demokratikus rendszer, amely közel két évtized alatt jórészt nevéhez fűződőén kiteljesedett, időtállónak bizonyult. A masaryki állam létét fenyegető viharfelhők csak egy évvel elnöke halála után gyülekeztek Csehszlovákia felett. Az állam alapjait megrendítő
