Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
Vígh Károly zött alakult meg. A Társaság tagjai magyar nyelvű emlékiratban köszönték meg a köztársaság elnökének a nemes ajándékot. A díszközgyűlést dr. Orbán Gábor tanár, a Társaság elnöke nyitotta meg. Székfoglaló beszédét követően Ivan Dérer iskolaügyi miniszter emelkedett szólásra és magyar nyelvű beszédében méltatta a Társaság megalakulásának jelentőségét: „úgy az itteni magyarság, mint a Csehszlovák Köztársaság szempontjából”. Az ünnepi közgyűlésre ugyan a Masaryk Akadémia előkészítő bizottsága több magyarországi kulturális intézményt és személyiséget meghívott, de senki nem jött el. Egyesek azonban - mint a Kisfaludy Társaság, a Magyar írók Egyesülete, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége, a szegedi egyetem rektora, valamint a losonci emigrációjából nemrég hazatért Simándy Pál író — táviratban köszöntötték az alakuló közgyűlést. A cseh és a szlovák intézmények közül a Cseh Tudományos Akadémia, a pozsonyi Komenský Egyetem, a Šafárik Társaság stb. küldtek üdvözletét. Az Akadémia tevékenységéről, feladatairól a különböző pártállású sajtóorgánumokban széles körű vita indult. A mindössze egy számot megélt Új Munka c. irodalmi folyóirat ankét megrendezését javasolta, hogy a politikusok mellett a leginkább érdekeltek: írók, tudósok, az értelmiség különböző reprezentánsai hallathassák a szavukat az Akadémia ügyében. így került sor az ankéton belül nem csupán a csehszlovákiai írók megszólaltatására, hanem néhány magyarországi írástudó véleményének a kikérésére is. A budapestiek közül Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Komlós Aladár és Mohácsi Jenő szólaltak meg. Közülük Móricz Zsigmond egyenesen „fejedelmi ajándék’-nak nevezte Masaryk elnök millióját. Komlós Aladár - a felvidéki, losonci származású író és kritikus - magyar könyvkiadó megteremtését és egy színvonalas irodalmi folyóirat kiadását javasolta. A csehek közül figyelmet érdemel Emanuel Rádl prágai egyetemi tanár nyilatkozata. A kiváló cseh tudós már korábban is reálisan és sovinizmustól mentesen mérte fel a kisebbségi magyarok helyzetét s először emelte fel a szavát annak érdekében, hogy csehszlovákiai magyar írók és költők is részesülhessenek az évente adományozott irodalmi díjakból. A Masaryk Akadémiáról úgy vélekedett, hogy olyan modem intézmény- nyé kell válnia, „amely a tudományt a népért, a kisebbségi magyar népért műveli, s a kor történelmi szükségleteinek a szolgálatában áll”. Majd hozzáfűzte, hogy az új akadémiának „a hiányzó magyar egyetemet kell pótolnia”. Külön lapra kívánkozik Fábry Zoltán akkori és későbbi véleménye az Akadémiáról és Masarykról. Fábry - akkori szektás-dogmatikus korszakának megfelelően (ami nem vonatkoztatható el a kommunista pártok korabeli szektarianizmusától) - így nyilatkozott az Akadémiáról: „Tekintettel arra, hogy a Masaryk-alapítvány tisztára a polgári-kapitalista osztálykultúra ügye, ahhoz semmi közöm”. Két évtizednek kellett elmúlnia, hogy Fábry beismerje akkori tévedését. Ez a példátlanul etikus lény, Masaryk születésének centenáriumát használta fel arra, hogy az Új Szó hasábjain megjelenő „Masaryk magyar emléke” című cikkében (Új Szó, 1950. 56. sz., 3. old.) korrigálja korábbi, elfogult nézeteit. így írt: „A gesztust leráztuk magunkról, gyanakodtunk, sisteregtünk, kiközösítettünk: a Masaryk Akadémia a polgári kultúra ügye, semmi közünk hozzá! Igazságtalanok voltunk, türelmetlenek és kegyetlenek, mert Masaryk több volt, mint
