Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
T. G. Masaryk és a magyarok káját, a színtiszta magyar Csallóközbe és általában a magyar etnikumba erőszakolt cseh légionárius és szlovák településeket, az állampolgárságuktól megfosztott ezrek sorsát, a nemzetiségek elleni uszítást stb. Mialatt panaszolták kisebbségi fájdalmaikat, egy magasrangú tiszt lépett az elnöki fogadószobába, hogy az idő múlására figyelmeztesse a magyar fiatalokat, de az elnök - közéjük felejtkezve - erélyes mozdulattal kiküldte az ezredest. Háromnegyed óra elteltével ért véget a kihallgatás, és búcsúzáskor Boross Zoltán még megkérdezte Masaryktól: mit üzen a kisebbségi magyar ifjúságnak. Masaryk felkapva az asztalról a neki hozott magyar lapokat, ennyit mondott: „Én soha nem leszek Önök, magyarok ellen!” így ért véget Balogh Edgárék kihallgatása a Csehszlovák Köztársaság elnökénél. Az üzenet és az elnöki intézkedés, amelynek következtében Scherer Lajos visszakapta állását, a sarlósok nagy erkölcsi-politikai sikerét jelentette. A látogatásról Boross Zoltán írt nagy cikket a pozsonyi Híradó 1930. február 1-jei számában, beszámolva a történtekről, kitérve a Slovenská Politika c. napilap soviniszta támadásaira. Az esemény híre Magyarországra is eljutott és jellemző a hírhedt szélsőjobboldali Milotay Istvánra, aki a Magyarország hasábjain a tényeket meghamisító módon eme címmel jelent meg: „Masaryk segíti a bolsevista felvidéki Sarlósokat”. (1931. szeptember 6.) Alig fél évvel a hradzsini fogadás után Masaryk köztársasági elnök és kísérete meglátogatta Közép- és Dél-Szlovákiát. Szeptember 12-én felkereste Alsósztregován Madách Imre sírját és nem várt gesztussal koszorút helyezett el rajta, szalagján a következő felirattal: „Az ember tragédiája szerzőjének T. G. Masaryk”. A meglepetés csak fokozódott, amikor az elnök szép magyar nyelvű beszédében méltatta Madáchot és nagy művét. Másnap Losoncon Kövy Árpád református lelkésznek, a magyar kulturális egyesületek szónokának beszéde után olyan kijelentést tett Masaryk, amivel valósággal lázba hozta a magyar közvéleményt. Az elnök magyarul válaszolt a 18 tagú kulturális delegációnak és - többek között - a következőket mondotta: „Hogy a kultúra iránt érzett őszinte tiszteletemet tettekkel is bizonyítsam, elhatároztam, hogy a nyolcvanadik születésnapom alkalmából létesített alapból egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat céljaira megfelelő összeget juttatok.” Kijelentése még a közvetlen környezetét is meglepte. A cseh, szlovák és a magyar sajtó - mind nagy elismeréssel számoltak be az elnök bejelentéséről. Csupán egyetlen disszonáns hang, a szélsőségesen nacionalista Hlinka-párti Slovák jegyezte meg keserű féltékenységgel: „Masaryk elnök a magyaroknak tudományos és művészeti akadémiát alapít, amely még a szlovákoknak sincs.” A Masaryk Akadémia létrehozását az az egymillió koronás ajándék tette lehetővé, amelyet az elnök 1931 január végén a húszmilliós jubileumi ajándékból (80. születésnapja alkalmából) a csehszlovákiai magyar kisebbségnek kulturális célokra juttatott. Az elnöki alapítvány híre az egész magyar kisebbség körében lelkesült visszhangra talált. írók, tudományos dolgozók, művészek és diákok annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy az alapítvány felhasználása és gyümölcsöztetése szigorúan objektív módon, a pártpolitikai érdekek kikapcsolásával történik. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság - közkeletű néven a Masaryk Akadémia - a pozsonyi Prímáspalota tükörtermében 1931. november 8-án ünnepélyes külsőségek kö
