Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok

T. G. Masaryk és a magyarok

vinát, Kállay Béni kémei figyelik. A konzervatív cseh sajtó és pártja túlzott jelentőséget tulajdonít délszláv kapcsolatainak és bár változatlanul nem ért egyet a cseh liberális kispolgárság radikalizmusával, a politikai dilemmát úgy oldja meg, hogy 1893-ban kivonul a bécsi birodalmi tanácsból.

Szükségét érezte annak, hogy lapalapítással és néhány fontos tanulmány megírásával tisztázza magát nemzete számára a múltból a jelenbe vezető út érdekében. Még 1893-ban Drtinával és Kaizllal együtt megalapítja a Naše doba (Korunk) c. folyóiratot. A nemzeti élet kritikai szemlélete hatotta át e lap cikkeit, amelyek jól szolgálták a nemzeti feladatok tudatosítását. Masaryk tervszerűen készült fel nagy történelmi feladatára és nem véletlen, hogy műveinek a sorában elsőként egy általános problematikát igyekezett tisztátni. A cseh kérdés (Česká otázka) című munkája, amely 1894-ben jelent meg, Palacký romantikus szemléletű nagy történelmi művével (A cseh nemzet története) állítható egy sorba. Míg Palacký a cseh nép múltjával ismerteti meg olvasóját, addig Masaryk a 19. századvég cseh viszonyait elemzi realista látásmóddal és a közvetlen jövőre törekszik politikai útmutatást nyújtani. Alig egy év múlva, 1895 decemberében befejezi Jan Hús című tanulmányát, amelyben a cseh reformáció történelmi jelentőségét elemezve, a jelen számára értékeli a huszita szellemi-politikai örökséget. És ismét egy év elteltével kiadja az általa nagyra értékelt Karéi Havlícekről írt munkáját a nemzeti újjáébredés céljairól és módozatairól.

Masaryk fenti munkásságát a századforduló éveiben úgy jellemezhetnénk, ahogy azt Kovács Endre összegezi a már említett művében: „Masaryk egyetlen eszmében kívánta összesűríteni azt, amit a cseh történelem értelmének tartott. Hus, Chelčický, Komenský, Dobrovský, Kollár, Palacký müveinek tanulmányozása alapján ezt az eszmét a humanizmusban találta meg.” Masaryk a múltban valóban egyetlen szervesen összefüggő folyamatban látja a szláv és a cseh nemzeti mozgalom kibontakozását a humanitás, a kultúra, a szabadság jegyében. A humanista örökség szerves folytatásának tekinti a saját korában folytatott, az újságírásban és a tudományban kifejtett munkásságát. Nála a cseh történelmi arcképcsarnok a realistákkal zárul, akiknek programja Masaryk szemében a humanizmus betetőzése.

Masaryk cseh történelmi interpretációja, hogy a cseh történelem folyamatossága a humanitásban jelölhető meg és a cseh nép a humanitás népe ugyanúgy elfogadhatatlan, mintha mi azt állítanánk a magyar történelemről, hogy az szakadatlan harc volt a független államiság megvédése, a nemzeti függetlenség érdekében. Ahogy a magyar történelemre nem csupán a különböző idegen hódítók elleni szakadatlan küzdelem jellemző, hanem ennek voltak az ezredév során Fráter Györgyei és Deák Ferencei is, ugyanúgy elmondhatjuk a cseh történelemről, hogy Komenský mellett ott volt a nem humanista Jan Žižka és Prokop Holý, a huszitizmus katonai szárnyának vezérei. A legújabb kornál maradva hadd említsük meg, hogy a humanista Masarykkal szemben, a háború alatti munkatársát és későbbi utódát, Eduard Benešt már sokkal inkább a gátlástalan machiavellizmus jellemezte politikai pályáján.

Fontos kérdés Masaryk eszmerendszerében a szocialistákhoz, a munkásmozgalomhoz való viszonya, nézetei a marxizmusról. Találóan jellemzi Masarykot egyik életrajzírója, amikor azt írja róla, hogy olyan antimarxista, aki számol a marxizmus hatásá