Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - Anton Marec: A Hétforrásnál (novella)
Anton Marec atal, naiv laboránsnő és a sikeres kutató, a tudományok kandidátusa még a harmincas évei előtt. A végén heppiend. Az élet azonban nem ismeri a boldog véget.- S ha mégis van kivétel...?- Semmi sem ismétlődik.- Nem marad belőle semmi?- Itt-ott. A sebhely biztosan. Peter szemének villogása és heves mozdulatai, amellyel a mondanivalóját előadta, elárulták, hogy már hosszabb ideje minden energiáját éppen erre a pillanatra összpontosította, és most teljes erővel tört ki belőle.- De én már két éve mindent csak ezért teszek - harsogta. - Megjavítottam és berendeztem a házat. Már holnap beléphetsz egykori helyedre, sőt bizonyára akadna jobb beosztás is. Van pénzem! Elég pénzem mindarra, amiről álmodoztunk.- Ez minden?- Tán többet ajánlott valaki?- Ő - intett a fejével a veranda felé. - Nem ígért. Adott. És semmit sem kért.- S mi ez neked? Ez az élet a magányban? Küszködés és a nyomorék látványa? S mi lesz, ha állapota rosszabbodik, ha megöregszik, és magatehetetlen férfi lesz belőle?- Ugyanez megtörténhet veled is.- Csakhogy én biztosítottam magam ez ellen!- Nevetséges vagy. Pénzért tán megvehető minden?- Minden tán mégsem. Hanem jobb élet biztosítható vele, mint itt a tied.- Ez az én életem!- S a fiam élete!- Eddig nem is láttad!- De gondoskodtam róla... S most úgy döntöttem, mindent megadok neki!- A lelkiismeret mosdatása?- Kérlek, hagyd ezt az okoskodást. Felajánlottam valamit, s most várom a választ.- Kizárt dolog - jelentette ki Dana határozottan. A verandára nézett, ahol az ő sánta társa hatalmas lendülettel hányta el a frissen hullott havat.- Ezzel is számoltam - mondta Peter sokkal mérsékeltebb hangon. - A hegyekben ez valószínűleg mindennapi dolog. Az élet itt nehéz, kettőnek könnyebb elkínlódni, mint a magányosnak. De hát ez az egyetlen, ami miatt együtt vagytok? Semmi érzelem, semmi esküvés...?- Ezt te nem érted - mondta a nő, és az ablakhoz a pultra tette a nagy pohár forró teát. A tekintete ismét a semmibe révedt, s gondolatai néhány évvel visszafelé kalandoztak. A sánta társa helyett egy derék, jóvágású erdészruhás fiatalembert látott a verandán. Azon a napon - az volt az első tele az Akadémia Meteorológiai Kutatóállomásán - késő délután indult a faluból a menedékházhoz. Az egy hónapra elegendő holmit cipelte magával, meg aztán a hároméves Palkót is jórészt a karján kellett vinnie. Ne menjen, tanácsolta akkor a völgy őre. Többméteres hótorlaszok vannak, nem
