Irodalmi Szemle, 2008

2008/1 - Szalay Zoltán: Szélcsend Aulisznál (novella)

Szalay Zoltán toriáit meglebbentette a szél: mikor azonban állításukat nem tudták bebizonyítani, ala­posan helybenhagyták őket a többiek. A levegő nem mozdult, a hajókat nem ringat­ták hullámok. Thalpiosz, akinek szintén a fülébe jutott Agamemnón haragjának híre, megbújt a sátrában, nem csatlakozott az ünneplőkhöz. Reggel, miközben a mulatozás megállás nélkül folytatódott a tábor egész te­rületén, a két Átreidész váratlanul Kalkhászért és a Mükénéi Sántáért küldött: azon­nal jelenjenek meg Meneláosz sátrában. A két férfi nem szívelhette egymást: a Mü­kénéi Sánta akkor orrolt meg Kalkhászra, amikor az megjósolta, hogy egy asszony fogja megölni Trója alatt. Azóta állandóan áskálódott a jós ellen, aki viszont azért utálta őt, mert isteni hatalommal bíró látónak képzelte magát, s ezáltal Kalkhász ba­bérjaira tört, miközben mindenki tudta róla, hogy egy alattomos besúgó csupán. A két Átreidész mocskos kelyhet szorongatva feküdt a sátorban. Nyugodtak voltak, szemükben harag helyett inkább fáradtság bujkált. Meneláosz kezdett be­szélni, Agamemnón borát kortyolgatva hallgatta.- Kedves Kalkhász, istenek kiválasztottja, bölcs férfiú! Köszönjük, hogy el­jöttél, és hogy megtisztelsz bennünket azzal, hogy végighallgatsz. Agamemnón, Mükéné nagyméltóságú királya ugyan bárdolatlanul bánt veled nemrégiben, de megértheted, hogy viselkedése mögött miféle elkeseredettség állt. Mi továbbra is hü szövetségesünknek, mi több, barátunknak tekintünk téged, nagy jós. A segítségedet kérjük ma reggel. Egy olyan feladatot bízunk rád, amelyet te végezhetsz el egyedül minden akháj közül. Isteni csoda történt velünk az éjjel, Kalkhász! Égi fény szállt ránk, és teljesen megbabonázott bennünket, a halhatatlanságból kortyolhattunk az olüm- poszi istenek jóvoltából. Egy isteni kinyilatkoztatás üzenetét kaptuk meg, a csodá­latos Artemisz istennő szólt hozzánk. Az istennő végre megszánt minket, látván mérhetetlen szenvedésünket, melynek az auliszi partokra telepedett szélcsend az okozója, mely meggátol bennünket abban, hogy megindulhassunk végre a hitvány Parisz és Priamosz istentelen városa ellen. Artemisz istennő azt mondta, ő fogja visz- sza a szelet, hogy bosszút álljon rajtunk azért a szarvasért, melyet Agamemnón fi­vérem ejtett el egy nagy vadászat során nemrégiben. Artemisz kedves gímje volt az, melyet Agamemnón mit sem sejtvén leterített. Artemisz engesztelő áldozatot köve­tel tőlünk. Kalkhász, neked, mint minden akháj által megbecsült jósnak kell közöl­nöd a türelmetlen vitézekkel, hogy Artemisz istennő oltárán fel kell áldoznunk Agamemnón király felséges leányát, a világszép Iphigéniát. Csak így szabadulha­tunk meg az átoktól. Az emberek dühösek és gyanakvóak, de neked, mint az iste­nek szószólójának hinni fognak! Gyújtsd össze a papokat, és készítsetek oltárt, hogy az áldozatot mihamarabb bemutathassuk. Az asszonyok sírjanak, a férfiak pe­dig tépjék meg ruhájukat és szórjanak hamut a fejükre, mert Agamemnón király bá­nata mérhetetlen! Kalkhászt azzal elküldték: cselekedjen haladéktalanul. Hárman maradtak a sátorban, a két király és a Mükénéi Sánta, aki rezzenés­telen arccal állt előttük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom