Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - Szalay Zoltán: Szélcsend Aulisznál (novella)
Szalay Zoltán toriáit meglebbentette a szél: mikor azonban állításukat nem tudták bebizonyítani, alaposan helybenhagyták őket a többiek. A levegő nem mozdult, a hajókat nem ringatták hullámok. Thalpiosz, akinek szintén a fülébe jutott Agamemnón haragjának híre, megbújt a sátrában, nem csatlakozott az ünneplőkhöz. Reggel, miközben a mulatozás megállás nélkül folytatódott a tábor egész területén, a két Átreidész váratlanul Kalkhászért és a Mükénéi Sántáért küldött: azonnal jelenjenek meg Meneláosz sátrában. A két férfi nem szívelhette egymást: a Mükénéi Sánta akkor orrolt meg Kalkhászra, amikor az megjósolta, hogy egy asszony fogja megölni Trója alatt. Azóta állandóan áskálódott a jós ellen, aki viszont azért utálta őt, mert isteni hatalommal bíró látónak képzelte magát, s ezáltal Kalkhász babérjaira tört, miközben mindenki tudta róla, hogy egy alattomos besúgó csupán. A két Átreidész mocskos kelyhet szorongatva feküdt a sátorban. Nyugodtak voltak, szemükben harag helyett inkább fáradtság bujkált. Meneláosz kezdett beszélni, Agamemnón borát kortyolgatva hallgatta.- Kedves Kalkhász, istenek kiválasztottja, bölcs férfiú! Köszönjük, hogy eljöttél, és hogy megtisztelsz bennünket azzal, hogy végighallgatsz. Agamemnón, Mükéné nagyméltóságú királya ugyan bárdolatlanul bánt veled nemrégiben, de megértheted, hogy viselkedése mögött miféle elkeseredettség állt. Mi továbbra is hü szövetségesünknek, mi több, barátunknak tekintünk téged, nagy jós. A segítségedet kérjük ma reggel. Egy olyan feladatot bízunk rád, amelyet te végezhetsz el egyedül minden akháj közül. Isteni csoda történt velünk az éjjel, Kalkhász! Égi fény szállt ránk, és teljesen megbabonázott bennünket, a halhatatlanságból kortyolhattunk az olüm- poszi istenek jóvoltából. Egy isteni kinyilatkoztatás üzenetét kaptuk meg, a csodálatos Artemisz istennő szólt hozzánk. Az istennő végre megszánt minket, látván mérhetetlen szenvedésünket, melynek az auliszi partokra telepedett szélcsend az okozója, mely meggátol bennünket abban, hogy megindulhassunk végre a hitvány Parisz és Priamosz istentelen városa ellen. Artemisz istennő azt mondta, ő fogja visz- sza a szelet, hogy bosszút álljon rajtunk azért a szarvasért, melyet Agamemnón fivérem ejtett el egy nagy vadászat során nemrégiben. Artemisz kedves gímje volt az, melyet Agamemnón mit sem sejtvén leterített. Artemisz engesztelő áldozatot követel tőlünk. Kalkhász, neked, mint minden akháj által megbecsült jósnak kell közölnöd a türelmetlen vitézekkel, hogy Artemisz istennő oltárán fel kell áldoznunk Agamemnón király felséges leányát, a világszép Iphigéniát. Csak így szabadulhatunk meg az átoktól. Az emberek dühösek és gyanakvóak, de neked, mint az istenek szószólójának hinni fognak! Gyújtsd össze a papokat, és készítsetek oltárt, hogy az áldozatot mihamarabb bemutathassuk. Az asszonyok sírjanak, a férfiak pedig tépjék meg ruhájukat és szórjanak hamut a fejükre, mert Agamemnón király bánata mérhetetlen! Kalkhászt azzal elküldték: cselekedjen haladéktalanul. Hárman maradtak a sátorban, a két király és a Mükénéi Sánta, aki rezzenéstelen arccal állt előttük.
