Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén (2)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET kelt oklevél említi először Szklabonya alakban. Plébániája is igen régi: már az 1332-37. évi tizedlajstromban is szerepelt. 1720-ban 5 magyar és 9 háztartást írtak össze Szklabonyán. 1892-ben 711-en lakták a községet, s ekkor 85 volt közülük magyar nemzetiségű. A zömmel katolikus településen csak néhány evangélikus család élt a 19. század második felében. Köztük voltak a Mikszáthok is. A szülőház mára sjanos, nem maradt meg. A falu egyik lakosa, Jozef Varga 1968-ban hatósági engedéllyel lebontotta a régi hajlékot. Helyét néhány éve egy emlékkővel jelölték meg. Korrigálnunk kell tehát a Magyar irodalmi helynevek című kiadvány szerzőjének ama állítását, mely szerint a ma is meglévő Mikszáth-ház a szülőház helyén áll. Mauks Ilona visszaemlékezéseiben egy további adatot is találunk. Eszerint maga Mikszáth mesélte neki, hogy születése előtt a házuk leégett, s ideiglenesen áthurcolkodtak az úgynevezett Révész-fundusra, s ott született Jézus nevenapján, azaz január 16-án az író. A később épült családi házat, melyben Mikszáth gyermek- és ifjúkorát töltötte, mára jócskán átalakították, de végre legalább szépen rendbe tették, s méltó helyet kapott benne a nemrég kialakított Mikszáth-kiállítás. Az épület kapcsán maga Mikszáth írta annak idején a Galandáné asszonyom című novellában ezeket a sorokat: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindig. “ A temetőben fekvő valaki az író húga, Mariska, akit virágzó szép lányként 17 éves korában ragadott el a halál. A sírkövön ez olvasható: „Itt nyugszik Mikszáth Mariska, édesanyjának öröme. Meghalt életének 17. évében június 11-én 1867. Béke hamvaira. “ A temetővel szemközti házba, a hajdani kúriába 1852-ben költöztek Mik- száthék. 1872-ig élt itt az író kisebb-nagyobb megszakításokkal. Természetesen a mai Mikszáth-ház nem így nézett ki hajdan. Az udvari részen még nem állt az ötoszlopos tornác, az utcai frontján pedig nem két, hanem három ablak látszott. A tetőt akkor zsúppal fedték. A porta különben elég tágas volt; a ház végétől egészen a patakig húzódott. Az épület előtt sorompós kiskert volt, benne édesanyja kedves virágai: muskátlik, rezedák, rozmaringok. A családi házban 1978-ban megnyitották a Mikszáth- emlékkiállítást, az azonban nem volt egészen méltó a kiemelkedő író szelleméhez. 1987-ben aztán újra átalakították a házat, de az is csak felületes munka volt. Mígnem a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának felügyelete alá nem került az épület, s annak irányításával teljesen megújult a ház. Épp 2006 január 21-én nyitották meg, mielőtt azt Sipos Szilvia kurátor irányításával szépen be is rendezték. Már nemcsak a régi termek látogathatók, de megnyílt a ház hátsó traktusa is. A rendezők megpróbálták megidézni a Mikszáth-korabeli hangulatot. Vannak itt régi néprajzi tárgyak: tulipántos láda, férfi és női viseletdarabok, korabeli fotók és mai felvételek
