Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Pomogáts Béla: A kísérletező költő (Cselényi László költészete a hetvenes években)
A kísérletező költő is említett „work in progress” koncepcióját. Ugyancsak tervei közé tartozott prózai és publicisztikai írásainak kötetté formálása (nem pusztán kötetbe gyűjtése) is, ezt szintén a Jelen és történelemváltotta valóra. Foglalkozott azzal is, hogy más irodalmi műfajokban, például antológiaszerkesztésben vagy prózai művekben tesz kísérletet írói identitásának és jelenlétének fenntartására. Érdeklődését és a jövőt érintő terveinek csupán egyetlen, ugyanakkor talán legfontosabb területét szeretném szóba hozni. Maszkok mögött avagy A mítosztól a lo- goszig című műhelyvallomásában Cselényi arról beszél, hogy az ősi mítoszok nyomait keresve kívánja a mitikus költészetet korunkbeli feladatok szolgálatába állítani. Képes Géza Napfél és éjfél című finn-ugor költői antológiájára, Lőrincz L. László mongol mitológiai tanulmányaira, László Gyula őstörténeti írásaira, majd a bibliai történeteket korszerűsítő művészetre: Renan Jézus-könyveire, Pasolini Máté evangéliumára, továbbá Robert Graves Héber mítoszaira, Baktay Ervin indológiái tanulmányaira és szövegkiadásaira, Láng János (A mitológia kezdetei), Kákosy László (Ré fiai) vagy éppen Malinowski, Bachofen, Frobenius, Claude Lévy-Strauss, Masperi könyveire és természetesen Róheim Magyar néphit és népszokások, illetve Kerényi Károly Görög mitológia című müveire hivatkozik. (Tanúsíthatom, hogy ezek a könyvek mind megtalálhatók, méghozzá „kijegyzetelt” formában Cselényi László könyvtárában!) Most ismertetett műhelytanulmányában írja a következőket: „Egy antológiáról álmodom, melyben az őskori mítoszoktól a kortárs költőkig próbáltam asszimilálni mindazt az egyetemes és a magyar irodalomból, amihez rokonsági-vérségi kapcsolatot érzek. Természetesen nemcsak műfordításokból-magyarításokból állna a gyűjtemény, más műfajokból is: hommage, kollázs, montázs, esszé, tanulmány, naplójegyzet, vallomás- a legeslegváltozatosabb keveredésben.” A költői antológiáról szőtt álmok végül nem valósultak meg (ámbár ki tudja, mit hoz az idő), ugyanis a nyolcvanas évek derekán tapasztalt mostoha bánásmódnak egyszer csak vége szakadt, és az évtized végétől kezdve szinte esztendőnkénti rendszerességgel kerültek az olvasó elé Cselényi László új meg új verseskönyvei. 1988-ban jelent meg a Kiegészítések Hérakleitoszhoz, majd 1990-ben A megiratlan költemény című kötet, mindkettő azon az úton haladt tovább, amelyet a Krétakor, illetve a Jelen és történelem néhány esztendeje megjelölt. A. Kiegészítések Hérakleitoszhoz című kötet többnyire montázsverseinek elrendezését, azaz magasabb szerkezeti egységbe történő foglalását a költő a már korábban alkalmazott „szonátaforma” segítségével oldja meg. A kötet anyaga négy egységből épül fel, maguk az egységek is négy részből állnak, az ilyen módon szervezett terjedelmesebb kompozíció az 1/1-es sorszámmal jelölt verstől (Hőskor avagy Az ember teremtése) a 4/4-es sorszámmal jelölt hosszabb kompozícióig (A megiratlan költemény) ível. Ez utóbbi nem sokkal később egy egész kötetre való költői szövegnek, naplójegyzetnek, irodalmi, történelmi, filozófiai és természettudományos jegyzetnek (kisebb esszének) a kiindulása lesz. Tanúsítva azt, hogy a „work in progress” elvében felismert alkotásmódnak milyen távlatosak a következményei.
