Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Pomogáts Béla: A kísérletező költő (Cselényi László költészete a hetvenes években)
Pomogáts Béla A verseskönyv felépítéséről imént idézett műhelytanulmányában maga a költő a következőképpen nyilatkozott (hivatkozva arra is, hogy korábban Maszkok mögött címmel kívánt montázsverseiből kötetet összeállítani): ,A Hőskor avagy Az ének hatalma című ciklus (...) a Maszkok mögött kötetet ért sok-sok megpróbáltatás miatt félbemaradt (...) Nem is lett belőle ciklus, legfeljebb a müfordításkötetben. Ám a montázskötetben már csak az eredeti két szöveg (Hőskor avagy Az ember teremtése, A fekete madár avagy Az ének hatalma) maradt, s ezeket követi, de nem ciklusként, ahogy eredeti műhelytanulmányunkban jeleztük, csupán egyetlen versként: A Kezdet s az Egész - Kiegészítések Hérakleitoszhoz című montázs. (...) noha nem lett belőle teljes ciklus (jellemzően ez a »ciklus« is kétrészes maradt: a Tragédia magyar nyelven című Szophoklész-Bomemisza-montázs egészíti ki), ám súlya megmaradt, hisz nem véletlen, hogy végül is az egész verses montázsokat tartalmazó kötetnek ezt a címet adtam: Kiegészítések Hérakleitoszhoz.” A montázsversekből felépített kötet a költő régebbi (a Krétakörből, valamint a Jelen és történelemből ismert) írásait is magába foglalja, az újabb montázsok ezeket egészítik ki, így a Bach és Bartók emlékének szentelt B.B.B.B. című, amely a modern zene és persze a modern költészet diszharmonikus szerkezetének (különben jól ismert) történelmi hátterét és bölcseleti indítékát, Bartók zenéjére utalva, a következőképp világítja meg: „Megrepedt a világom miként egy rossz fazék s most mindhiába rázom szigorral ütöm vágom nem ad ki magából szabatos hangot csupán repedtfazék-zajt Szertefoszlott egy álom Tudom én jól tudom én hogy miféle dal miféle zene kellene tinéktek Tudom én jól tudom én jól de lássátok be azt hogy mindhiába ütöm verem és döngetem nem ad ki már harmóniát magából Nincs is benne harmónia Csak szertefröccsent nyikorgások vannak benne Ugyan hol találom én meg azt az áhított zenét Szertefröccsent világunk vesztett harmóniáját...” Hasonlóképpen új montázsszöveg a Küzdelem a semmivel és Heideggerrel című montázs, ez a német filozófus nevezetes alapművének: a Lét és időnek (1927) tételeire épül: „A Semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása - mondja Hei- degger. Az ittlét annyi, mint beletartottság a Semmibe” - mondja ugyancsak ő. A híressé vált szöveg ezt követve személyes reflexióknak adja át helyét: „Fekszem a szobámban, bámulom a mennyezetet. Piszkos, pókhálós mennyezet. Maga a Semmi. Ülök egy kisváros piszkos kocsmájában, figyelem a mulatozók sör forralta kedvét. Magát a Semmit. Tizenhat éves leány, szédülök, ha bájaira nézek. Magára a Semmire.” Innen ered azután a személyes filozófiai konklúzió: „Lehetséges, hogy az ittlét csupán a Semmik találkozása?” Végül pedig a metafizika „hagyományos” nyelvén megfogalmazott heideggeri tétel és ennek „köznapi” és ironikus ellentételezése: „A Semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása - mondja Heidegger. Az ittlét annyi, mint beletartottság a Semmibe - mondja ugyancsak ő. A Semmi az Semmi - mondja B.T., csehszlovákiai magyar költő.” A kötet ezt követve közli a Füst Milán, Sinka István, Forbáth Imre és Pilinszky János emléke előtt tisztelgő (és műfaji tekintetben talán még Weöres Sándor em
