Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kiss József: Kölcsönhatások és kapcsolatok a magyar-szlovák történelemben (Beszélgetés dr. Boros Ferenccel)
SZEMTŐL SZEMBEN reformokból valami megőrződhet. Ilyen illúziókat a csehszlovák vezetés is táplált. Ez Husák beszédeiben is kimutatható. Már 1969 augusztusában ez a remény alábbhagyott ugyan, de némi reményt még táplált a magyar reform fennmaradása, amit úgy véltek, hogy hatással lehet Csehszlovákiára is. Sokan drukkoltak ennek, remélve, hogy nincs minden elveszve. Ez érzékelhető volt abban, hogy az érintett körök keresték a kapcsolatokat a külképviseletünkkel, ahogy magyar részről is értelmiségi csoportok, művészeti szövetségek részéről igyekeztek ilyen reményeket táplálni, fenntartani a csehszlovák értelmiségiek körében. Jól emlékszem, hogy az iró szövetség küldöttsége készült Prágába, s amikor a hivatalos szervek ezt megtudták, riadtan fogadták, s nemkívánatosnak tartották az ilyenfajta kapcsolatok felerősödését. A már új vezetésű kulturális és művészeti szövetségekkel szemben a magyar partnerszervezetek kezdetben tartózkodóak voltak s ez később a kulturális, művészeti értékrend különbségek vonatkozásában is jelentősen érzékelhető volt. Emlékszem, milyen bonyodalmak voltak az Omega együttes csehszlovákiai turnéja körül. Eközben rendszeressé váltak, többnyire multilaterális alapon, a művészeti, írói találkozók a hivatalos kapcsolatok keretében, de mindig akadtak, felmerültek zavaró tényezők. Példaként jut eszembe az egyik írószövetségi találkozó. A közös tárgyalások után vidéki programokat is beiktattak. A Magyar írószövetség akkori elnöke tőlem kért véleményt, mi lenne, ha a vidéki programon nem venne részt, szeretne ez alatt Hraballal és másokkal is találkozni. A válaszom az volt, hogy ennek a szervezők, a csehszlovák partnerek bizonyára nem örülnének, de a döntést reá bíztam. Ő végül is nem vett részt a másnapi vidéki programban. A csehszlovák kulturális minisztérium egyik munkatársától tudom, hogy hasonló esetek a szovjet delegációk részéről is előfordultak. Volt tehát olyan igény nem csak magyar részről, hogy a korábbi kapcsolati szálak, személyi kapcsolatok ne szűküljenek le csak a hivatalos politika által szorgalmazott körökre s ez néha gondot okozott a csehszlovák politikai tényezőknek. Ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy a külképviselet munkája s ezen belül a magam szerepe mennyiben járult hozzá a reális, objektív tájékoztatáshoz, e téren úgy érzem, nem érheti vád munkánkat. Tény azonban, hogy a külképviselet tevékenységének is megvoltak a rendszerbeli korlátai, melyeket kockázatos volt átlépni. Ez visszatükrözte azt a keretet, amelyet a szövetségi rendszer nyújtott. * Az első kiküldetés nem vetett véget külügyi munkádnak.- Négy év után, 1980 nyarán visszakerültem a Külügyminisztériumba, s 1981 -ben újra Prágába helyeztek ki a nagykövetségre. Mint nagykövetségi tanácsos ezúttal 5 évet töltöttem Csehszlovákia fővárosában, most már nem mint újonc diplomata, hanem kellő és újabb tapasztalatokkal a hátam mögött. Ez az időszak a visszarendeződésnek egy nyugodtabb szakaszát jelentette, de már érződött, hogy idővel változásokra kerülhet sor, főként a gorbacsovi időszak kezdete után. A követ- ségi munka szempontjából politikailag egy feszesebb, vonalasabb politikai irányítás közepette próbáltam a magam útját járni. Olyan témákra igyekeztem koncentrálni,
