Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Pomogáts Béla: „Erős igazsággal az erőszak ellen” - Babits Mihály a második világháború idején -
Pomogáts Béla Öreg pilóta, Erdély, ül így gépébe, Erdély, még egyszer ifjúsága tájain szállni vágyva... A vers eredeti kézirata a következő áthúzott és a megjelentetés alkalmával kihagyott szakasszal zárul: „Habár odáig Erdély, / el nem érhetek Erdély, / Hol régi lusta sziklám / ma is emlékszik rám. / Oh messze, messze Erdély, / messze még a nap Erdély, / hogy teljes lesz a munka / s az igazság se csonka.” (Babits Mihály Összes művei. Szerk. Török Sophie. 1141.) Őszintén szólva nem értem, nem is ismerem e nyolc sor kihagyásának indítékait és körülményeit: véleményem szerint ezek a sorok nem elhagyhatóak, általuk válik teljessé a szöveg, általuk fejezi ki igazán a költő erdélyi nosztalgiáinak valóságos természetét és távlatát. Az imént idézett költemények és tanulmányok (vagy éppen nyilatkozatok) tanúsítják, hogy a költő milyen odaadó figyelemmel kísérte az ország sorsának változásait: a szerencsés és a baljós változásokat egyaránt. A „magyar jellemről” írott (imént idézett) nagy tanulmány gondolatai térnek vissza - most már a hódító seregek megindulása után - Babits Mihály Ezerkilencszáznegyven című versében. Ez a máig kevéssé méltatott nagy politikai költemény a Szellemi Honvédelem Naptára című kiadványban látott napvilágot, abban a tömegek számára kiadott politikai „kalendáriumban”, amely igen nagy erővel és politikai határozottsággal hirdette meg a szellemi ellenállás eszméit, valamint követeléseit. A kiadványt Szabó Zoltán szerkesztette, szerzői között találjuk Babits mellett Pethő Sándort, Szekfü Gyulát, Sík Sándort, Móricz Zsigmondot, Szabó Dezsőt, Kassák Lajost, Márai Sándort, Cs. Szabó Lászlót, Illyés Gyulát, Keresztury Dezsőt, Kodolányi Jánost, Tamási Áront, Veres Pétert, Erdei Ferencet, Darvas Józsefet, Ortutay Gyulát, Markos Györgyöt és Katona Jenőt, azaz egy igen széles körben ható függetlenségi és ellenállási mozgalom képviselőit: konzervatív reformereket, polgári liberálisokat, baloldali katolikusokat, a népi mozgalom centrumának és baloldalának képviselőit, szocialista értelmiségieket. Közöttük vállalt vezető szerepet Babits Mihály nagy politikai költeményének soraival. Az Ezerkilencszáznegyven személyes vallomással indul, a költő hazaszeretetének elemi érzéseiről ad számot, ezt követi a komoly intelem, amely függetlenségének védelmére, a külső nyugalom fenntartására szólítja fel a nemzetet: Fölforrtak az idők, egy nagy had a világ. Most gyűrd be, magyar, a süveged taraját, s amint büszke voltál harcaidra hajdan, légy büszke békédre e nagy zivatarban. Mert csodálatos és hősi a te sorsod: harcolnod kell, mikor más nyugodt és boldog,
