Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Pomogáts Béla: „Erős igazsággal az erőszak ellen” - Babits Mihály a második világháború idején -
„Erős igazsággal az erőszak ellen” s mikor körülötted tombol az egész fold, te maradsz türelmes, mozdulatlan és bölcs. Meg ne inogj, népem, tarts ki nagy strázsádon, mert kell ma a bástya az omló világban, s talán éppen ez a te nehéz parancsod: tartani keményen a kopott ős roncsot. Mert nem véd az, amit te meg nem tudsz védni, de rozzantan is szent, ami tiéd s régi. Átkoztad elégszer... kicsi volt magadnak... A költemény érvelő és rábeszélő jellege a szónoki és publicisztikai müvek környezetében jelöli ki a szöveg helyét. Babits verse valóban retorikai eszközökkel él, a hagyományos versforma - a páros rímü „magyar alexandrinusok” — is arra utalnak, hogy a költő a nemzet legfontosabb ügyében hallatja szavát. A „nemzeti klasszicizmus” retorikai és formai örökségének életre keltése a magyar politikai költészet klasszikus hagyományait idézi fel az olvasó előtt. Ahogy ezeknek a megbecsült hagyományoknak a tizenkilencedik századi képviselői, Babits Mihály is közvetlenül szólt nemzetéhez: intett, érvelt és buzdított annak érdekében, hogy a magyarság ne engedje magát belesodortatni a háborús katasztrófába, s ez az intelem minden bizonnyal a Szellemi Honvédelem legnemesebb törekvéseit fejezte ki. A halálos betegséggel viaskodó, az életéért küzdő költő ennek a Szellemi Honvédelemnek egyik legnagyobb hatású harcosa volt, aki végső elesettségében is szolgálni akarta és tudta nemzetét.
