Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - ZEMAN LÁSZLÓ 80 ÉVES - Fazekas József: Zeman tanár úr ablaka...
Zeman László 80 éves FAZEKAS JÓZSEF Zeman tanár úr ablaka...* A 80 éves Zeman László annak az alapozó nemzedéknek a képviselője, amely a második világháborút követő „hontalanság évei” után újrainduló szlovákiai magyar oktatásügy kiépítését, szakmai bázisának megteremtését elsődleges feladatának tekintette. Ez a nemzedék a szó eredeti értelmében iskolateremtő volt. Az anyanyelvi oktatás megindítása ugyanakkor szorosan összefüggött a szlovákiai magyar szellemi és irodalmi élet kibontakoztatásával, feladatainak újrafogalmazásával - immár új társadalmipolitikai és főleg ideológiai környezetben. A feltételek ehhez korántsem voltak ideálisak. Az újrainduló magyar tannyelvű iskolákban nem volt elegendő képesített pedagógus, ezért a pedagógusképzés a korszak kulcsfontosságú kérdésévé vált. „Tanulni és tanítani” — talán ebben fogalmazhatjuk meg a kor kategorikus imperativusát. Zeman László is pedagógusnak készült. 1948-ban Eperjesen érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karának természetrajz-filozófia szakos hallgatója lett. A harmadik évfolyamtól lehetőség nyílt a szakosodásra, s ekkor a biológiai tanulmányokra tért át, de 1953-ban az eredeti szakpárosítású oklevelet is megszerezte. Negyedéves egyetemi hallgatóként 1952-ben a pozsonyi magyar tannyelvű pedagógiai gimnáziumban, 1953-tól 1958-ig pedig tanársegédként a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának biológia tanszékén oktatott. Közben 1955-ben tanári képesítést szerzett magyar nyelvből és irodalomból is, így 1956-ban fonológiát is előadott a magyar tanszéken. Ezt követően a Testnevelési Főiskolán négy évfolyamot is elvégzett... Mivel küszöbön állt a Pedagógiai Főiskola Nyitrára történő helyezése, 1958-1962 között a kassai magyar tannyelvű középiskolában tanított. Amikor 1962 augusztusában meghalt Sas Andor, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője, az új tanszékvezetővé kinevezett Turczel Lajos első lépéseinek egyike az volt, hogy Zeman Lászlót a tanszékre vigye (erről Turczel a magyar tanszék megalakulásának 40. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián beszélt). Az így kiírt pályázat elnyerése révén került Zeman László 1962 őszén a magyar tanszékre. Onnan vonult nyugalomba 1989-ben. Ez a tömör, ám meglehetősen bonyolultnak tűnő pályakezdet jól példázza a már említett „tanulni és tanítani” elv érvényesülését, s azt, hogy Zeman László egész életében a katedrán állt. Tanár volt, s tanári hivatásának rendelte alá tudományos munkásságát is. írásainak tartalma szorosan kötődik mindahhoz, amit belefoglalt az oktatásba. A nyelvvel és a nyelvészeti tárgykörökkel párhuzamosan foglalkozott az irodalommal, az
