Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - TANULMÁNY - 125 éve született Babits Mihály - Szalay Adrianna: Poétika és textológia: a szecesszió stílusé és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára)
Poétika és textológia: a szecesszió stílusa és a Halálfiai kritikai kiadása A szecesszióra jellemző struktúrát jelzi Kassák Lajos kritikája a regényről12, melyben az asszociációk gazdagságát emeli ki, és leginkább stílusmüvészeti teljesítményként méltatja a művet. Ezen asszociációk felé való elmozdulást támasztja alá a kézirat egyes részeinek megváltoztatása a regénybeli változathoz képest. Bevezetőként megállapítható, hogy az írók stílusán érződik a szecesszió: bágyadt hangulatok, dekadens életérzés, túlstilizáltság. Általános jellemzői pedig: hangulatiság; érzékekre - illat, szín - való hivatkozás halmozás (többtagú jelzős kapcsolatok), felsorolás, ellentétezés laza konnexió (a jelző és a jelzett szó távolsága nagy, s így az összekapcsolt fogalmak váratlansága feszültséget ad: pl.: muzsikás fény, csobbanások csiklandó, ezerhangú kórusa, a csillogó víz ...zenés árja) Herczeg Gyula: „átképzéses beszéd” Luise Thon: „a találó kifejezés művészete” élményszerűség: szubjektív érzelmeket, benyomásokat, gondolatokat közvetítő igék képszerűség: látványosság, festőiség, sajátos szóképek (szinesztéz- iák: színek a hangokkal vegyülnek), képes kifejezések gyakorisága: leginkább a természeti jelenségeket megnevező szók elsődleges közlő szerepe, dekorativitása jellemző A Halálfiai fennmaradt kézirathalmazában rengeteg korrekció, gépelt, kézzel írott, sebtében odavetett feljegyzés található. Az általam vizsgált részlet a Babits- fond III/l 603 95 - 99. oldalán található, mely hangulatában, líraiságában, stílusában is szecessziót jelenít meg. Továbbiakban az általam választott regényrészlet13 folytatását vetném vizsgálat alá, kiemelve az egyes elmozdulásokat a kéziratváltozatokhoz képest: „Igazi élet! Igazi tragédia! S talán ily pillanatban lépett Peer Gynt elé a Gomböntő. Imrus leste a szembejövők arcát, leste a fellegek formáját a hegyen, leste az alkonyfény apokaliptikus jelenéseit. Konstantin keresztje nem tűnt elő, s egyelőre a Gomböntő sem jelentkezett. De női alakok lengtek el, s minden női sziluett sorsókat ígér, míg az ember fiatal. Imrus bátran nézett a kalapjuk alá, mintegy e lehetséges sorsokat kutatva: s szabadabban mint valaha: mert egyáltalán, a szabadság villanyával villanyozta őt ez a kétségbeesett nekieredés. A túlvilágra jutott lélek érzése lehet ilyen, ellengő angyalok közt, s levetve már az élet nyűgét. Mi köthette őt még? túl volt minden felelősségen is. Milyen különös szabadság! Például most költekezhetett, ahogyan csak akart; mert mit számít még egypár korona őneki? és mit számít a holnap? Könyvek jutottak eszébe - megve- hetné. mondjuk, az Oscar Wilde összes müveit, abban a szép úi kiadásban - dekadens író illik ma őhozzá - de minek? Olvasnivalónak, oda - ahol talán ő is misztikus megújuláson, különös lelki forradalmon van hivatva átmenni, mint Wilde. vagy Paul Verlaine! Oh csoda, megtérés! Fölmagasztosulás az álázatban. boldog lebomlás a Kereszt előtt, egek támlása egy kopár cellában! De ez mind a holnap, - ma még a szabadságé!
