Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - TANULMÁNY - 125 éve született Babits Mihály - Szalay Adrianna: Poétika és textológia: a szecesszió stílusé és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára)
Szalay Adrianna Imrus bekanyarodott a Margit hídnál, melynek égben és vízben fürdő íveihez egy Arany-ballada fűzte diákos fantáziáját: „Szólt a fiú: Kettő vagy semmi!” ... A hídívek verssorokat kiabáltak Imrus után, mert most zengett a világ! noha e versek elég sötét tartalmúak voltak: egy halálraszánt kártyavesztes víziója, öngyilkosok, egymás nyakán, a vastraverzekbe csimpaszkodva, őrült sodor, ragadó forgatag, vén- szemek-látta tragikus modernség! Imrus léptei meggyorsultak; ismeretlen városrészben volt most, ahol az utcák neveit sem tudta: a finnyás City zárkozott csöndjében. a Pénz hideg palotái között ... Imrus szinte menekült a körút felé: ahol már felharsantak a Város fényei, s elnyelték a jós egeket. Csodálatos módon épp a Schapringer bankház állt előtte, már élettelen, mégis fényben, aluvó kincsekkel; és szemközt az a kávéház, amelyikbe Gyula behívta egyszer, mikor a Schapringerék ebédjéről kijött.” A kéziratbeli változat14: „De női alakok lengtek el, s minden női sziluett sorsokat ígér, míg az ember fiatal. Imrus bátran nézett a kalapjuk alá mintegy valamit kutatva: szabadabban mint valaha; mert egyáltalán, a szabadság villanyával villanyozta őt ez a séta. Mi köthette őt még? túl volt minden felelősségen is. Milyen különös szabadság! Például most költekezhetett, ahogyan csak akart; mert mit számít még egypár korona őneki? és mit számít a holnap? Most aztán megvehet akárminő könyvet, amit régóta (megkívánt?) a könyvkereskedők kirakataiban. - s viheti magával, talán a börtön cellájába is. hogy ott, távol a világtól, s egyedül az Emberiség nagy Szellemeinek társaságában, különös lelki forradalmakon menjen át, mint O. W. vagy P. V. De ez a holnap volt - és ma még itt a szabadság! Imrus bekanyarodott a Margit hídnál, melv Arany János egyik legszebb s (...?) modem versét jutatta eszébe: Szólt a fiú: Kettő vagy semmi! Ez az utolsó téteménv: Egy fiatal életremény. A hídívek verssorokat kiabáltak Imrus után: mert most vers volt a világi Noha e versek elég sötét tartalmúak voltak: öngyilkosok egymás nyakán kapaszkodnak a vastraverzekbe, őrült sodor, ellenállhatatlan forgatag, (...?), vén-szemek-látta tragikus modernség. Imrus léptei meggyorsultak; ismeretlen városrészben volt most, ahol sohasem szokott járni, a finnyás City néptelen utcáin, a Pénz hideg palotái között... Imrus szinte repült a körút felé: ahol már felharsantak a Város fényei, s elnyelték a jós egeket. Csodálatos módon ép a Schapringer bankház állt előtte, más élettelen, de mégis fényben aluvó kincsekkel; és szemközt a kávéház amelyikbe Gyula behívta egyszer mikor a Schapringerék ebédjéről kijött.” A kézirat második változata15: ..Ekkor egypár könyv jutott eszébe - amiket régóta áhítozva nézett a könyvkereskedők kirakatában: most már megveheti azokat is - s viheti magával akár a
